Anna Seghers

Anna Seghers (Mainz, 1900. november 19. – Kelet-Berlin, 1983. június 1.) polgári nevén Netty Radványi, született Reiling) német író. 1947-ben Büchner-díjjal tüntették ki.
Eredeti nevén Netty Reiling nagypolgári zsidó családban nőtt fel Mainzban. Történelmet, művészettörténetet és sinológiát tanult, 1922-ben doktorált. 1928-ban jelent meg első elbeszélése Aufstand der Fischer von St. Barbara (A Sankt Barbara-i halászok felkelése). 1925-ben megházasodott, férje a magyar Radványi László lett. 1926-ban Berlinbe költöztek, két gyermekük már ott született. 1929-ben belépett Németország Kommunista Pártjába. 1930-ban jelent meg Auf dem Wege zur amerikanischen Botschaft (Úton az amerikai nagykövetség felé) elbeszéléskötet, majd 1932-ben első regénye Die Gefährten (Utitársak).
A nácik 1933-ban letartóztatták, de el tudott menekülni Franciaországba. Itt született számos híres regénye a weimari köztársaság hétköznapjairól, a két világháború közötti időszak német viszonyairól, a nemzetiszocializmussal szembeni ellenállásról. Itt írta meg világhírű regényét is Das siebte Kreuz. Ein Roman aus Hitlerdeutschland (A hetedik kereszt. Regény a hitleri Németországból), amely 1942-ben jelent meg angolul. Az Egyesült Államokban még a regény megjelenésének évében megfilmesítették. Németül 1947-ben adták ki. Miután a német csapatok megszállták Párizst, Mexikóba emigrált. Már ott jelent meg 1944-ben Transit című regénye, majd 1946-ban Der Ausflug der toten Mädchen (A holt leányok kirándulása), amely az egyik legsikerültebb regénye. 1947-ben újra hazatelepült, meggyőződéses marxistaként természetesen Kelet-Berlinbe. Eleinte a még Mexikóban megkezdett regények befejezésével foglalkozott, melyek latin-amerikai élményeiről és benyomásairól tanúskodnak. Wiedereinführung der Sklaverei in Guadeloupe (A rabszolgaság felélesztése Guadeloupéban, 1948), Die Hochzeit von Haiti (Haiti esküvő, 1949), Das wirkliche Blau. Eine Geschichte aus Mexiko (A valódi kék szín. Egy történet Mexikóból, 1967). Ezen kívül 1949-ben befejezte Die Toten bleiben jung (A holtak nem vénülnek) című regényét, amelyben az első világháború utáni Németország történelmét szerette volna megvilágítani. Szintén kortörténeti vonatkozású a két utolsó nagy regénye Die Entscheidung (A döntés) és Das Vertrauen (A bizalom). Mindkét regény a második világháború utáni német viszonyokról szól. Emellett megjelent egy sor elbeszélése is Die Linie (A vonal, 1950), Die Kinder (A gyerekek, 1951), Der Mann und sein Name (A férfia és neve), Der erste Schritt (Az első lépés, 1953 - ebben talán leghíresebb elbeszélése az Das Argonautenschiff), Brot und Salz (Kenyér és só, 1958) és végül Das Licht auf dem Galgen (Fény a bitófán, 1961).