<p><br></p><p style="text-align: center;"><img src="https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1579184130.jpg"><br></p><p style="text-align: center;">(a ritka képek egyike, ahol morcos - a legenda szerint azért, mert otthon felejtődött a bor...)</p><p><br></p><p><br></p><p><br></p><p><br></p><div class="MsoNormal" style="">Weöres Sándor:<font color="#000000" face="inherit" size="2"><span style="background-color: rgb(255, 249, 238);"> </span></font></div><div class="MsoNormal" style=""><b>Kihajolni veszélyes </b></div><div class="MsoNormal" style=""><br></div><div class="MsoNormal" style=""><i>Nem párnán csak fapadon,<br>zötyögtem a vonaton.<br>Kihajoltam ablakon,<br>szél elvitte kalpagom. </i></div><div class="MsoNormal" style=""><i><br></i></div><div class="MsoNormal" style=""><i>Most a kalap merre jár,<br>tán elnyelte a mocsár.<br>Kívül belül csupa sár<br>nádországban békavár. </i></div><div class="MsoNormal" style=""><i><br></i></div><div class="MsoNormal" style=""><i>Vagy a réten szabadon,<br>bukfencezik szilajon.<br>Pörög, mint a szélmalom,<br>gyors ügyes, mint a majom. </i></div><div class="MsoNormal" style=""><i><br></i></div><div class="MsoNormal" style=""><i>Forgószélbe pöndörült,<br>és az égbe fölröpült,<br>telihold fejére ült,<br>és nézi az égi űrt. </i></div><div class="MsoNormal" style=""><i><br></i></div><div class="MsoNormal" style=""><i>Ámbár az is meglehet,<br>ráleltél te és viszed,<br>de fejedre nem teszed,<br>olyan ócska viselet.</i></div><div class="MsoNormal" style=""><br></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Képzeld el a helyzetet: az isten kegyelméből való költőt, akinek a vonat ablakából kihajoltában a szél elsodorja a kalapját. S ő verset álmodik ebből is – a bosszúságból, a pechből is, az apró veszteségből. Vállvonással és enyhe szívfájdalommal, hiszen a tárgyak úgy bele tudnak ülni az életünkbe, mint a lények – nem véletlen, hogy annyiszor személyesülnek meg, meséinkben akár cselekvő élőlényekké válva –, vállvonással és enyhe veszteségérzettel, de versben köszön el a költő a tárgytól. Ebből is vers lesz – ettől isten kegyelméből való a költő.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mégpedig nem a veszteség jellege-következménye, hanem a tárgy további sorsa mentén születik-alakul a vers. A lelki szem a praktikumtól: a nád-országbeli békavártól, a szél játékává vált, ördögszekér módjára pörgő-forgó majomügyességű bukfencezőtől az elképzelt metafizikai megdicsőülésig kíséri a tárgyat, a Hold fejére képzelve azt – hogy aztán megfejelje mindezt a legszemélyesebb „te” élményével. Igen, kedves olvasóm, rólad van szó, az is meglehet, hogy „te” leltél rá a kalapra. S viszed. Lehetsz te is ez a „te” - hiszen a <i>te</i> itt a végletekig nyitott, egyszerre lehet a költőnek kedves „címzett”, akinek titkon szólhat a vers – és a „bárki, aki olvassa”, ez nem derül ki, mert nem is fontos.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mint ahogyan valójában nem fontos, hogy nem tenné a fejére a „bárki”, a megtaláló, hogy hősünk fapadon utazott, hogy pontos képet kaphatunk a költő anyagi helyzetéről. A helyzetről, amelyben egy ilyen ócska tárgy elröppenése is konkrét veszteség. Weöresre valóban illett a Hamvas Bélai mottó: „<i>…úgy rendezkedtem be, hogy az árokparton is jól tudjam érezni magam</i>”. Nem fontos – a remélt végkifejlet csak a tárgy további sorsával foglalkozik: jó lenne, ha ez a tárgy, amely személyes volt, még ha ócska is, valakinek még hordozna valamiféle személyességet a továbbiakban. Annyi lehetőségét a személyességnek legalább, hogy a „te” ne hagyja szemét gyanánt az árokparton heverni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Weöres Sándor fiatalon írta meg ezt a verset. De ez esetében alig is jelent valamit. Ő a mester, ifjan is teljes költői fegyverzetben, aki szemtelen módon elsőre ilyeneket tudott:</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br></div><div class="MsoNormal" style=""><i>Gyönge fuvallat a tóba zilál,</i></div><div class="MsoNormal" style=""><i>fények gyöngysora lebben,</i></div><div class="MsoNormal" style=""><i>Sóhajom, árva madár-pihe, száll</i></div><div class="MsoNormal" style=""><i>s elpihen édes öledben.</i></div><div class="MsoNormal" style=""><i>Tárt keblemben reszket a kóc:</i></div><div class="MsoNormal" style=""><i>érted szenved a Jancsi bohóc. </i></div><div class="MsoNormal" style=""><br></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>A paprikajancsi szerenádja</i> tisztán, pontosan, minden kompromisszum nélkül kicsorduló soraiban. A sorsában kedvezőbb indulású magyar Rimbaud, aki nem „fordul ki” a megfogalmazásból, nem löki ki a csömör – hanem egy életen át szövi a maga versszőttesét, körülményektől és elvárásoktól irritálóan függetlenül. Aki metafizikát mert csomagolni a gyermekversbe. Aki így összegez a <i>Füst</i>-ben: </div><div class="MsoNormal" style=""><br></div><div class="MsoNormal" style=""><i>Cigarettázom az árokparton.</i></div><div class="MsoNormal" style=""><i>Húsz fillér az összvagyonom, </i></div><div class="MsoNormal" style=""><i>de az egész Föld a hamutartóm.</i></div><div class="MsoNormal" style=""><br></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Aki keményebben is képes volt szólni, meg pajzánabbul is – aki a mi irodalomtörténetünk korai, hiányzó költőnőjét szerep-álmodta a <i>Psyché</i> kötetében, például. És valahol az egész pálya folyamán makacsul ragaszkodott a maga szuverén szabályaihoz. Itt e vers: a <i>Kihajolni veszélyes </i>bájos jelentéktelenségében a teljes életmű minden aspektusa megvan. A tapasztalat költeménnyé lesz, mert élni és írni egy; a tapasztalat helye a világban a közvetlentől a metafizikusig nyílik, de valósága és ereje attól lesz, ha mélyen személyes marad; a megközelítés súlyát nem semmisíti a játékosság; s végül a költői beszéd köznyelvi jellege könnyen elérhető és megtartható alpári tartalmak nélkül is.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A költő eljátszik a gondolattal. Mert a gondolat igazából erre való, ez a „rangja”. Nem a világ megértésének folyvást tragédiákba vezető, gyomorfekélyes komolyságú kísérleteinek végiggondolására, olyan igazságok megfogalmazására, mikért aztán ölni és halni lehet. Weöres Sándor a hús-vér, a megszületett József Attila-i „<i>játszani is engedd…</i>” – milyen furcsa, hogy úgy tűnik, a világból és az emberekből mégis többet értett meg, mint nem egy tudós elme… </div>
![https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1579184130.jpg"><br></p><p](https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1579184130.jpg"><br></p><p){kind=link}