Van egy életkor, amikor egyszerűen kézbe kell venni. Mert egyszerre szerepel könyveiben a hősies kaland, és a megkérdőjelezhetetlen becsület. Van egy életkor, amikor a mese igazi ágyazója lehet. Még a mi Jókaink is csent tőle, pedig ő aztán nemigen szorult a mások fantáziájára. A tisztesség nevében a földi paradicsomba vezető utat kereső hősök írója. Aki nála, a regénye lapjain bonyolultabb lélek, az biztosan rosszat akar. Világot, világismeretet ezért nemigen lehet tanulni tőle - avagy nem célszerű -, de van egy korszak, amikor megszólíthatja a kamasz embert: amikor az olvasás fantáziát nyitó ajtaját szélesre tárhatja ebben a képpel sűrűn elárasztott korban is.
190 éve született, de meglepően sokat látott a körülöttünk terülő technikai világ lehetőségeiből, már akkor. Sokan ezt becsülik benne, ezt az éppen csak előre látást, ahogy a lehetőségeink kereste az ég, a tenger alatt, az űr, s a föld-mély meghódítására. Nemzedékek gondolkodásmódját alakította - nagyon sokszor, válságos, keserves időkben hajlamos az ember a megnyugtató befejezéssel vértezett meséhez nyúlni, ahol a Kétévi vakáció jó véget ér, ahol a Rejtelmes sziget pusztulásával nem vesznek a hősök, ahol Keraban lehet makacs, és Grand kapitány gyermekei is meglelik elveszett apjukat. És persze a Hold. Amit égi kísérőnkre szegezett ágyú golyóbisában utazva hódítana meg az optimista, előre tekintő emberiség. Összesen száznyolc tervet és találmányt számoltak össze a hívek, a köteteiben, amelyet valamilyen formában az emberiség azóta megvalósított...
Hamar lett hatalmasan népszerű, és igen korán kiadták - szinte az eredeti kiadások ritmusában, magyarul. Így aztán rengeteg kiadásban elérhető, díszesekben (némelyik árverések dédelgetett kincse, mint a Franklin egykori Verne-sorozata), és dísztelenekben is... az érdeklődés hamar a ponyvára csalja, ma is egyfajta szabadkártya a könyvkiadásban. A korban, mikor először elénk került, még a név fordítása is divat - így lett belőle Verne Gyula, így lett szinte honos, szinte magyar író. Amúgy romantikus szimpátiával fordult a magyarok felé, elég ha kézbe veszed a Sándor Mátyást, vagy A dunai hajóst, hogy lásd, mennyire. Holott amúgy vak, hívő nacionalista, francia, aki gyűlöli a német nációt - a mi megítélésünk is inkább a "közös ellenségnek" semmint a magyarság akármilyen ismeretének köszönhető nála. Persze ezt a réteget alig is venni észre - csak ha felméred: például a Bégum ötszázmilliója mintaállamai, Sarassin és Schultze professzoré hogy áll szemben a lehetőségek földjén - Amerikában is: az Acélváros a kertek eszményi (és francia) városával szemben...
Sokan mondják: a legnagyobb érdeme, hogy egy arra éhes korban népszerűvé tette a természettudományokat. A lehető legkalandosabb módon, a lehető legegyszerűbb nyelven. Mély optimizmussal hitte, hogy minden problémánkra akad megoldás - hitte a tudomány mindenek felett valóságát. Nevezik az első fantasztikus szerzőnek - valójában nem az. Nevezik az első népszerű tudományos ismeretterjesztőnek - valójában nem az; de kicsit ez is, meg az is. Fanyalogtak az írói megoldásain, de neves kortársai, Zola, a két Dumas is türelmetlenül várták, mit terem az alkotói fantáziája, újra és újra. Van egy életkor, amikor egyszerűen kézbe kell venni. Mert megszerettetheti az olvasást.
