Szilvási Lajos - egy korszak sikerírója

Hegyi Zoltán · Közzétéve 4 hete · Megosztás





A könyvei a szocialista éra egyik állócsillagává tették, nem volt olyan háztartás, ahol ne lett volna a polcon legalább néhány regénye. Antifasiszta történetekkel kezdte, aztán a hatvanas években nagyon jó érzékkel váltott - a pályatárs, Solymár József tanácsára a baráti körük tagjairól kezdett némileg idealizálva, de teljesen megfogható, a hétköznapi tapasztalatoktól alig elemelt módon mesélni. A sebész, a pilóta, a pap, a jogász, az autószerelő - társadalomtükörnek túlságosan válogatott társaság, de a velük történtek nagy rutinnal, kiszámíthatóan, mégis, jó tollal elkapva kerültek a közönség elé. Lektűr-irodalom szépirodalmi köntösben; valahol betöltött egy űrt - szerkezetében hasonlított a nyugati bestseller-irodalom műfaji regényeire, de hordozta magában az illúzióját: igazat szól. Kiismerhető, megszokható keretben, egyfajta kisrealizmussal összemarkolt szereplőkkel úgymond visszaadta a szocialista "valóságot". A hősei gyakorlatilag minden regényében ugyanúgy válságba kerülnek, de a végén mindig megteszik azokat az elhatározó lépéseket, ahol az ember a másokért végzett munkában megtalálja léte értelmét.

 

Te ilyen mélypontra sohase jutottál el, tehát hiába magyarázom, milyen az az állapot, amikor másnap nem kell újra berúgnod, csak rá kell innod egy keveset az előző napira, amit még ki sem aludtál, át vagy itatva alkohollal, mint egy szivacs, félsz belenézni a tükörbe, holdkórosan hagyod vagy tűröd, hogy sorra dőljön össze körülötted minden, ami fontos vagy aminek fontosnak kellene lenni, az eszeddel még tudod, hogy darabokra esik szét az egzisztenciád, de ahhoz már nincs erőd, hogy kormányozd magad … (Légszomj)

 

Az életnek, csak akkor van értelme, ha valakiért, vagy valamiért él az ember. (Albérlet a Síp utcában)

 

Valójában egymás után olvasva olyan, mint egy televíziós sorozat romkomja. Pontosan azt a szerepet is töltötte be, a teleregények korszaka előtt. A rajongók (nagymamámtól az irodalomtanáromig) valójában ezt a kiszámíthatóságot szerették benne - meg az előremutatást, hogy érdemes. Sikeríró egy rendszerben, aminek soha nem ment el a faláig, hogy megnézze, mi van mögötte. De remek realitásérzékkel adagolta a "visszásságokat", és talált mindig pont eléggé elcsalt megoldást rájuk. Nagyon sok minden megjelenik nála, ami akkoriban mindenkit foglalkoztatott, a vidéki korrupciótól az alkoholizmusba forduló értelmiségi nihilig. Ügyesen csal - a jogásza például nem tud megoldani egy áldatlan, pártbőrbe húzott helyzetet, de legalább a helyi hatalom egyik sameszének kezéből kicsavarja a bántalmazott családot. Elhitette az olvasóival, hogy ez a sok kicsi sokra megy.

 

Minden, amit – ha elég pénzem van – megfizethetek, vagyis minden, amit a pénzem megvásárolhat, az mind én vagyok, én, a pénz tulajdonosa. Amekkora a pénzem ereje, akkora az én erőm. A pénz tulajdonságai: a pénz birtokosának tulajdonságai. Az tehát, ami vagyok, meg azt, amire képes vagyok, egyáltalán nem az egyéniségem határozza meg. Rút vagyok, de megvásárolhatom a legszebb asszonyt, tehát nem vagyok rút, mert a rútságom taszító hatását a pénzem maradéktalanul megsemmisítette. Béna vagyok, de a pénzemen akár hat lovat vehetek, tehát a pénz huszonnégy jó lábat szerez nekem. Gonosz, becstelen, gátlástalan, szellemtelen vagyok, de pénzem van, a pénzt pedig tisztelik, így a birtokosát is tisztelik, és mivel a pénz a legfőbb jó, tehát a birtokosa is jó. A pénz még attól a fáradtságtól is mentesít, hogy becstelen legyek, ezért mindenki becsületesnek tart. Szellemtelen vagyok, de a pénzemért szellemes embereket vásárolhatok, és ha a pénznek hatalma van a szellemek fölött, nem szellemesebb-e a pénz a legszellemesebb embereknél? És bennem, aki a szellemes emberek felett uralkodó pénzt birtoklom, nem több-e a szellem, mint azokban, akik csak belső tulajdonságaik miatt szellemesek. Én, aki a pénzemmel képes vagyok mindent megszerezni, amire csak vágyhat az emberi szív, nem rendelkezem-e minden emberi képességgel? Nem változtatja-e a pénz minden képességnélküliségemet az ellenkezőjévé? (Karácsony)

 

Nagyon sokan szerették, persze aztán a rendszerváltással a népszerűsége nagyot zuhant. A beáradó műfaji regényekkel nem is akart versenyezni - történelmi tablók gyártásába fogott. A politikai változásokat "gatyaváltásnak" hívta, nem hitt abban, hogy másként is lehet. Mostanra egyfajta kortükör - ami bár torzít, csal, szebbnek mutatja a tükre előtt álló eltelt időt, mint amilyen az valójában, mégis jól leképezi annak a korszaknak a működését. Hazugságok árán... Ezt soha nem szabad elfelejteni. Viszont pont a jól felismerhető hazugságok és csúsztatások mesélhetnek arról a korról a könyveiben. Azok a lekerekítések, amik egykor reményt adtak az olvasóinak. Meghonosította itthon a szórakoztató mozi, a szappanoperák beszédmódját, dramaturgiáját, ellenségképét. Akkor ez reform volt. Mára kortükör. Nincs ezzel semmi baj.

 

Ember legyen a talpán, aki azután is megmarad normálisnak, hogy hatalmat adnak neki az emberek fölött. (Egymás szemében)

Hozzászólások

További bejegyzések