A könyvei a szocialista éra egyik
állócsillagává tették, nem volt olyan háztartás, ahol ne lett volna a polcon
legalább néhány regénye. Antifasiszta történetekkel kezdte, aztán a hatvanas
években nagyon jó érzékkel váltott - a pályatárs, Solymár József tanácsára a
baráti körük tagjairól kezdett némileg idealizálva, de teljesen megfogható, a
hétköznapi tapasztalatoktól alig elemelt módon mesélni. A sebész, a pilóta, a
pap, a jogász, az autószerelő - társadalomtükörnek túlságosan válogatott
társaság, de a velük történtek nagy rutinnal, kiszámíthatóan, mégis, jó tollal
elkapva kerültek a közönség elé. Lektűr-irodalom szépirodalmi köntösben;
valahol betöltött egy űrt - szerkezetében hasonlított a nyugati
bestseller-irodalom műfaji regényeire, de hordozta magában az illúzióját:
igazat szól. Kiismerhető, megszokható keretben, egyfajta kisrealizmussal
összemarkolt szereplőkkel úgymond visszaadta a szocialista
"valóságot". A hősei gyakorlatilag minden regényében ugyanúgy
válságba kerülnek, de a végén mindig megteszik azokat az elhatározó lépéseket,
ahol az ember a másokért végzett munkában megtalálja léte értelmét.
Te ilyen mélypontra sohase jutottál el, tehát hiába magyarázom, milyen
az az állapot, amikor másnap nem kell újra berúgnod, csak rá kell innod egy
keveset az előző napira, amit még ki sem aludtál, át vagy itatva alkohollal,
mint egy szivacs, félsz belenézni a tükörbe, holdkórosan hagyod vagy tűröd,
hogy sorra dőljön össze körülötted minden, ami fontos vagy aminek fontosnak
kellene lenni, az eszeddel még tudod, hogy darabokra esik szét az
egzisztenciád, de ahhoz már nincs erőd, hogy kormányozd magad … (Légszomj)
Az életnek, csak akkor van értelme, ha valakiért, vagy valamiért él az
ember. (Albérlet a Síp utcában)
Valójában egymás után olvasva
olyan, mint egy televíziós sorozat romkomja. Pontosan azt a szerepet is
töltötte be, a teleregények korszaka előtt. A rajongók (nagymamámtól az
irodalomtanáromig) valójában ezt a kiszámíthatóságot szerették benne - meg az
előremutatást, hogy érdemes. Sikeríró egy rendszerben, aminek soha nem ment el
a faláig, hogy megnézze, mi van mögötte. De remek realitásérzékkel adagolta a
"visszásságokat", és talált mindig pont eléggé elcsalt megoldást rájuk.
Nagyon sok minden megjelenik nála, ami akkoriban mindenkit foglalkoztatott, a
vidéki korrupciótól az alkoholizmusba forduló értelmiségi nihilig. Ügyesen csal
- a jogásza például nem tud megoldani egy áldatlan, pártbőrbe húzott helyzetet,
de legalább a helyi hatalom egyik sameszének kezéből kicsavarja a bántalmazott
családot. Elhitette az olvasóival, hogy ez a sok kicsi sokra megy.
Minden, amit – ha elég pénzem van – megfizethetek, vagyis minden, amit
a pénzem megvásárolhat, az mind én vagyok, én, a pénz tulajdonosa. Amekkora a
pénzem ereje, akkora az én erőm. A pénz tulajdonságai: a pénz birtokosának
tulajdonságai. Az tehát, ami vagyok, meg azt, amire képes vagyok, egyáltalán
nem az egyéniségem határozza meg. Rút vagyok, de megvásárolhatom a legszebb
asszonyt, tehát nem vagyok rút, mert a rútságom taszító hatását a pénzem
maradéktalanul megsemmisítette. Béna vagyok, de a pénzemen akár hat lovat
vehetek, tehát a pénz huszonnégy jó lábat szerez nekem. Gonosz, becstelen,
gátlástalan, szellemtelen vagyok, de pénzem van, a pénzt pedig tisztelik, így a
birtokosát is tisztelik, és mivel a pénz a legfőbb jó, tehát a birtokosa is jó.
A pénz még attól a fáradtságtól is mentesít, hogy becstelen legyek, ezért
mindenki becsületesnek tart. Szellemtelen vagyok, de a pénzemért szellemes
embereket vásárolhatok, és ha a pénznek hatalma van a szellemek fölött, nem
szellemesebb-e a pénz a legszellemesebb embereknél? És bennem, aki a szellemes
emberek felett uralkodó pénzt birtoklom, nem több-e a szellem, mint azokban,
akik csak belső tulajdonságaik miatt szellemesek. Én, aki a pénzemmel képes
vagyok mindent megszerezni, amire csak vágyhat az emberi szív, nem
rendelkezem-e minden emberi képességgel? Nem változtatja-e a pénz minden
képességnélküliségemet az ellenkezőjévé? (Karácsony)
Nagyon sokan szerették, persze
aztán a rendszerváltással a népszerűsége nagyot zuhant. A beáradó műfaji
regényekkel nem is akart versenyezni - történelmi tablók gyártásába fogott. A
politikai változásokat "gatyaváltásnak" hívta, nem hitt abban, hogy
másként is lehet. Mostanra egyfajta kortükör - ami bár torzít, csal, szebbnek
mutatja a tükre előtt álló eltelt időt, mint amilyen az valójában, mégis jól
leképezi annak a korszaknak a működését. Hazugságok árán... Ezt soha nem szabad
elfelejteni. Viszont pont a jól felismerhető hazugságok és csúsztatások
mesélhetnek arról a korról a könyveiben. Azok a lekerekítések, amik egykor
reményt adtak az olvasóinak. Meghonosította itthon a szórakoztató mozi, a
szappanoperák beszédmódját, dramaturgiáját, ellenségképét. Akkor ez reform
volt. Mára kortükör. Nincs ezzel semmi baj.
Ember legyen a talpán, aki azután is megmarad normálisnak, hogy hatalmat
adnak neki az emberek fölött. (Egymás szemében)
