Kevés annyira gazdag birodalom van a könyvek világában, mint
a szakácskönyveké. Teljesen érthető - enni jobbára mindenki szeret. Ha a
gyermekkorom nyaraira gondolok, ha nem is elsőre, de mindig eszembe jut a
nagyanyám főztje. Azok az ízek, amiket akarva-akaratlan ma is a legtöbbször
keresek. Emlékszem a receptfüzeteire, a kézzel lekörmölt, nemzedékeken át
öröklődő ízek rejtelmes világára, amit amúgy alig használt - hiszen fejből
tudta (talán pontosabb volna így: tudta a keze), melyik hozzávalóból, vagy fűszerből
mennyi kéne az ételbe.
A szakácskönyveink egy részét ezek a receptek töltik meg -
az úgymond hagyományos magyar konyha receptjei. Horváth Ilona, vagy Rozi néni, Vízvári
Mariska, Frank Júlia, vagy mindenki Laci bácsija ezeket a megörökölt ételeket
kínálja az új idők háziasszonyának - a miért ítélnénk el azt, aki fűszerez
Vegetával, vagy Piros Arannyal, ha a végeredmény finom... Ez is egy gusztusos
szelete a gasztronómiának. Persze ott van a múltunk polgári étrendje, ahogy
például Magyar Elek Az Ínyesmester
szakácskönyve lapjaira idézi, vagy a máig legnépszerűbb képes
szakácskönyv-sorozat, Lajos Mari és Hemző Károly munkája, ahol a 66 receptet
mindig 33 kedvcsináló ételfotó kísért. Látható: a hagyományos is annyiféle,
ahány szakács főzi...
És a friss, mai sztárok. Milyen érdekes, nem feltétlenül
csak a Michelin-csillagos mesterszakácsok lehetnek a könyveikkel időről időre
felkapottak. A kifinomult ízek mellé ma kell valami többlet. Gyorsan, finomat,
ahogy Stahl Judit, vagy Jamie Oliver kínálja, ugyanúgy uralhatja a
sikerlistákat, ahogy egy Bourdain, vagy az érdes modorú Gordon Ramsay. Egy
kedves ismerősöm egyszer megjegyezte: nem véletlen, hogy a valódi mesterek a
konyhában is a férfiak - halkan hozzátettem, hogy ők is a nők főztjén
nevelkedtek, ahogy a legtöbbünk. Ma persze ebbe alaposan belenyúl a
gyorséttermi közeg - jó volna hinni, hogy az ipari tömegcikknek még mindig
komoly alternatívája lehet a házi koszt.
És persze kinyílt a világ. Hiszen hozzáférhetők a hozzávalók
- tehát nem kell messzire utazni, hogy valaki az olasz, a görög, a török
konyhát, a mediterrán világ ízeit, vagy például a hasonló alapokat teljesen
másként formáló skandináv ételeket megkóstolhassa. Rácsodálkozhatunk a
mexikóitól a távol keletig - hogyan csinálják. És megfőzhetjük, megsüthetjük
otthon, mert semmihez nem fogható, ha mindezt mi csináljuk, saját magunknak. Ebben
is komoly segítség lehet egy jól összeállított szakácskönyv.
És ott van az egészséges táplálkozásra törekvés igénye. Van,
aki rákényszerül, ahogy a cukorbetegek - és van, akit elkap az épp aktuális
divathullám, mint amilyen például a paleolit étrend. És ott a rengeteg
fogyókúrás étrend - sokszor szinte egymásnak szögesen ellentmondó tanácsokkal.
Mert talán ezt a legnehezebb: keveset, de finomat. Elhízott világunk sokat küzd
a kísértéssel - és ennek is megvannak a maga divatjai. Engem sokszor vezetett a
kíváncsiságom ezekre a vizekre is; nem elsősorban a hatás, hanem az ízek
kedvéért.
Persze, hogy az étkezés fontos szerepet játszik az
irodalomban is - elég Krúdy Gyulára, és hősére, Szindbádra gondolni. Hallgassuk
csak:
-Ez a hús beszélni
tud! - Mondta Fried az asztalnál megállva. Félkövér marhahús volt (egy
csontdarabbal benne), valóban reszketni látszott a gyönyörűségtől, hogy
megfelelő szakértelemmel elfogyasszák. Olyan ember, aki ért az ilyen dolgokhoz,
nem pedig valami jöttment, aki közömbösen veszi szájába a legragyogóbb
csontmelléki falatokat is és csupán az a célja, hogy azokat minél hamarabb
gyomrába juttassa. Hiszen végeredményben minden étkezési műveletnek ez a célja,
de nagy különbség van egyes emberek között, akik a csonthússal szembekerülnek,
amikor levesben, zöldséggel garnírozva és mellékelt savanyú tormával megjelenik
az asztalon. Krúdy tudta azt, amit a "csak bekapok valamit"
rohanásában hajlamosak vagyunk elfelejteni: hogy étkezni is meg kell tanulni.
Hogy hogyan adjuk meg a módját...
Főzni jó. Sütni jó. Feltálalni azt, ami sikerült, és
kísérletezni azzal, ami nem. Szakítsunk rá időt, legyünk kíváncsiak. Főzni jó,
sütni jó - mert remek érzés, ha másnak is ízlik, amit kitalálsz. Ebben
segíthetnek a szakácskönyvek. Nem lesz mindenkiből mesterszakács - de higgyétek
el, olykor elég jutalom a másik jóllakott, elégedett mosolya.
