<p><p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><img src="https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1569390124.jpg"><br></p><p class="MsoNormal"><br></p><p class="MsoNormal">Kevés annyira gazdag birodalom van a könyvek világában, mint
a szakácskönyveké. Teljesen érthető - enni jobbára mindenki szeret. Ha a
gyermekkorom nyaraira gondolok, ha nem is elsőre, de mindig eszembe jut a
nagyanyám főztje. Azok az ízek, amiket akarva-akaratlan ma is a legtöbbször
keresek. Emlékszem a receptfüzeteire, a kézzel lekörmölt, nemzedékeken át
öröklődő ízek rejtelmes világára, amit amúgy alig használt - hiszen fejből
tudta (talán pontosabb volna így: tudta a keze), melyik hozzávalóból, vagy fűszerből
mennyi kéne az ételbe.</p>
![https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1569390124.jpg"><br></p><p](https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1569390124.jpg"><br></p><p){kind=link}
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal">A szakácskönyveink egy részét ezek a receptek töltik meg -
az úgymond hagyományos magyar konyha receptjei. Horváth Ilona, vagy Rozi néni, Vízvári
Mariska, Frank Júlia, vagy mindenki Laci bácsija ezeket a megörökölt ételeket
kínálja az új idők háziasszonyának - a miért ítélnénk el azt, aki fűszerez
Vegetával, vagy Piros Arannyal, ha a végeredmény finom... Ez is egy gusztusos
szelete a gasztronómiának. Persze ott van a múltunk polgári étrendje, ahogy
például Magyar Elek <i style="mso-bidi-font-style:normal">Az Ínyesmester
szakácskönyve</i> lapjaira idézi, vagy a máig legnépszerűbb képes
szakácskönyv-sorozat, Lajos Mari és Hemző Károly munkája, ahol a 66 receptet
mindig 33 kedvcsináló ételfotó kísért. Látható: a hagyományos is annyiféle,
ahány szakács főzi...</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal">És a friss, mai sztárok. Milyen érdekes, nem feltétlenül
csak a Michelin-csillagos mesterszakácsok lehetnek a könyveikkel időről időre
felkapottak. A kifinomult ízek mellé ma kell valami többlet. Gyorsan, finomat,
ahogy Stahl Judit, vagy Jamie Oliver kínálja, ugyanúgy uralhatja a
sikerlistákat, ahogy egy Bourdain, vagy az érdes modorú Gordon Ramsay. Egy
kedves ismerősöm egyszer megjegyezte: nem véletlen, hogy a valódi mesterek a
konyhában is a férfiak - halkan hozzátettem, hogy ők is a nők főztjén
nevelkedtek, ahogy a legtöbbünk. Ma persze ebbe alaposan belenyúl a
gyorséttermi közeg - jó volna hinni, hogy az ipari tömegcikknek még mindig
komoly alternatívája lehet a házi koszt.</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal">És persze kinyílt a világ. Hiszen hozzáférhetők a hozzávalók
- tehát nem kell messzire utazni, hogy valaki az olasz, a görög, a török
konyhát, a mediterrán világ ízeit, vagy például a hasonló alapokat teljesen
másként formáló skandináv ételeket megkóstolhassa. Rácsodálkozhatunk a
mexikóitól a távol keletig - hogyan csinálják. És megfőzhetjük, megsüthetjük
otthon, mert semmihez nem fogható, ha mindezt mi csináljuk, saját magunknak. Ebben
is komoly segítség lehet egy jól összeállított szakácskönyv.</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal">És ott van az egészséges táplálkozásra törekvés igénye. Van,
aki rákényszerül, ahogy a cukorbetegek - és van, akit elkap az épp aktuális
divathullám, mint amilyen például a paleolit étrend. És ott a rengeteg
fogyókúrás étrend - sokszor szinte egymásnak szögesen ellentmondó tanácsokkal.
Mert talán ezt a legnehezebb: keveset, de finomat. Elhízott világunk sokat küzd
a kísértéssel - és ennek is megvannak a maga divatjai. Engem sokszor vezetett a
kíváncsiságom ezekre a vizekre is; nem elsősorban a hatás, hanem az ízek
kedvéért. </p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal">Persze, hogy az étkezés fontos szerepet játszik az
irodalomban is - elég Krúdy Gyulára, és hősére, Szindbádra gondolni. Hallgassuk
csak: </p>
<p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">-Ez a hús beszélni
tud! - Mondta Fried az asztalnál megállva. Félkövér marhahús volt (egy
csontdarabbal benne), valóban reszketni látszott a gyönyörűségtől, hogy
megfelelő szakértelemmel elfogyasszák. Olyan ember, aki ért az ilyen dolgokhoz,
nem pedig valami jöttment, aki közömbösen veszi szájába a legragyogóbb
csontmelléki falatokat is és csupán az a célja, hogy azokat minél hamarabb
gyomrába juttassa. Hiszen végeredményben minden étkezési műveletnek ez a célja,
de nagy különbség van egyes emberek között, akik a csonthússal szembekerülnek,
amikor levesben, zöldséggel garnírozva és mellékelt savanyú tormával megjelenik
az asztalon.</i> Krúdy tudta azt, amit a "csak bekapok valamit"
rohanásában hajlamosak vagyunk elfelejteni: hogy étkezni is meg kell tanulni.
Hogy hogyan adjuk meg a módját...</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal">Főzni jó. Sütni jó. Feltálalni azt, ami sikerült, és
kísérletezni azzal, ami nem. Szakítsunk rá időt, legyünk kíváncsiak. Főzni jó,
sütni jó - mert remek érzés, ha másnak is ízlik, amit kitalálsz. Ebben
segíthetnek a szakácskönyvek. Nem lesz mindenkiből mesterszakács - de higgyétek
el, olykor elég jutalom a másik jóllakott, elégedett mosolya.</p></p>