<p><br></p><p style="text-align: center;"><img src="https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1595740750.jpg"><br></p><… class="MsoNormal" style="text-align: justify;" palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);="" text-align:="" justify;"="">Annak idején ezeket a köteteket (a szerintem Popper Péter szándékának is megfelelő) sorrendben olvastam. Először a <i>Belső utak könyvé</i>nek sajátos, önismereti módszertanná szelídített kelet-képét, aztán ezt a könyvet, s utána <i>Az istennel sakkozás kockázata</i> fejezeteit, ahol az író-pszichológus a legmélyebben feltárja saját megérintődéseit is. Ha valaki nem ismeri őket, még mindig ezt a sorrendet javasolnám, mert ugyan a szerző teljesen önkényes ösvényeket taposva kószál ezekben a miénktől olyannyira különböző szellemi birodalmakban, de valami tüneményesen bájos követhetőséggel teszi. Most, hogy újraolvastam őket (rákényszerülve a sorrendre, amit a könyvtárból kölcsönözhetőség diktált - folyton elajándékoztam a saját példányaim, hogy a végén pont ezekből a kötetekből ne maradjon saját), valahol tényleg megtaláltam azt a bölcs mosolyt, ami szerintem ennek a közvetítésnek a legnagyobb értéke Popper Péter nézetében. S most, hogy újraolvastam őket, ebben a megint inkább szegregációt diktáló korban látszik igazán, mennyire fontos tudomásul venni általuk: állandóan feltett legemberibb kérdéseinkre tényleg ennyiféle, összetett, egymástól gyökeresen különböző rendszerbe font válasz adható.</div><div class="MsoNormal" style="color: rgb(0, 0, 0); font-family: Georgia, Utopia, " palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);="" text-align:="" justify;"=""><br></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; color: rgb(0, 0, 0);" palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);="" text-align:="" justify;"=""><span style="font-size: 15.4px;">Sokan idejétmúltnak érezhetik a hozzáállását. Hiszen tényleg elérhető már magyar fordításban az összes szent irat és kommentár a keleti világképek különböző, máig élő életrendjeinek szellemi alapjairól; elérhető vallás- és kultúrtörténeti összehasonlítások egész sora - de ember legyen a talpán, aki puszta érdeklődésből ebben a hatalmas mennyiségű anyagban úgymond rendet vág a maga számára. Popper európai szemmel nekünk írt ismertetői értelemszerűen egyszerűsítenek, számtalan alkalommal csak bepillant velünk az ösvényen kapaszkodás mellett húzódó szellemi szakadékokba, a más kultúra egét is leginkább a maga által feleregetett papírsárkányok körül mutogatja, de ezzel együtt is megteremti azt a tágas érzetet, amit a hindu, vagy a Buddha követésére elhivatott életrend valójában tartalmaz. És nagyon ritkán engedi meg magának, hogy értékítéletet fogalmazzon az annyira más alapokról annyira másképp növekvő eszméletbokrok levélzetének alakjáról a saját kultúránk jelenlegi eszméleti végpontjából, a tudományos világképből (főleg a pszichológiából), vagy a saját gyökérzetünkből, amely (ha bevalljuk, ha nem) a fogalmi alapjaiban máig zsidó-keresztényi.</span><span style="font-size: 15.4px;"> </span><br></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; color: rgb(0, 0, 0);" palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);="" text-align:="" justify;"=""><span style="font-size: 15.4px;"><br></span></div><div class="MsoNormal" style="color: rgb(0, 0, 0); font-family: Georgia, Utopia, " palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);="" text-align:="" justify;"=""><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-size: 15.4px;">Érzékelteti, hogy életrendekről van szó. Amelyek ott, ahol nőttek sem kizárólagosak, olykor nem is általánosak már, bonyolult és hatások cincálta viszonyban állnak egymással a mai napig. <i>Az önmagába térő ösvény</i> a hindu és a buddhista életrend körüljárását szeretné - valójában csak kóstolgat, csippent innen és onnan is, olykor nem választ ott sem szigorúan az ismertetésben, ahol nem ártana - viszont kiváló kínáló-tál, ahol megismerheted ezeket az ízeket. Fontos alapokat fektet le, ahonnan aztán a további ismerkedés jóval könnyebben folytatható. Lesz amit később megmosolyogsz a megállapításaiból, de azzal a jó érzéssel, hogy maga Popper is mosolyogva venné tudomásul, hogy bizonyos nézeteit elveted. Azt hiszem, tényleg ez a legfontosabb, amit a két alkalommal megejtett hosszabb indiai tartózkodásából hazahozott: a másik (másfelé) eszméléseit mélyen megtisztelő tolerancia.</div><div style="text-align: justify;"><br></div><div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-size: 15.4px;">Nagyon fontos, hogy megérezteti, ezek nem vallások, abban az elkülönített értelemben, ahogy mi gondolkodunk róluk, hanem életrendek. Hogy látni kell: a kelet legfontosabb szellemi áramlataiban (úgy, ahogy a monoteista világvallások többségében igen) nem vált szét a szent idő a profán időtől. A hindu az élete minden egyes percében égre (is) vetett pillantással létezik, Buddha követője a léte minden egyes pillanatában élné a tanítást. Ez ilyen hallatlanul egyszerű - a mi vallásaink életrendje valójában vallástalan, az övék még nagyobbára nem. Persze ha sorsom van, amit előző életeim formáltak, az minden pillanatomban az enyém - és ha le akarok kerülni a kerekéről, azt is minden pillanatomban akarnom kell. Ez a legfontosabb szemléleti különbség - és ezt Popper Péternél alig láttatta valaki plasztikusabban a kelet magyar barátai közül (még Sári László jut az eszembe - mindenki más a tudás nyelvezetének nehezebben bevehető, szaknyelvi bástyái közé zárja ezt a tapasztalatot is...). Ez nem egy nézetből nyilván látszhat felületességnek, de tény, ennél kevesebb szóval alig beszéltek ennyire kiterjedt módon hindu életrendről, vagy Buddha követéséről.</div><div class="separator" style="text-align: justify; font-size: 15.4px; clear: both;"><br></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; font-size: 15.4px;">És még rengeteg mindenről, ami az analógiák mentén csapongva az eszébe jut. Hallgassuk csak: <i>A világ meg nem értése szorongásokat szül. S a szorongásoktól szabadulni akar az ember. Álracionális magyarázatok segítségével. A mítosz átmenet a mágikus és racionális gondolkodás között. A mítosz álracionális magyarázat. A mi időnkben tán még a hatalom is azé a szervezett csoporté lesz, aki megnyugtatóbb mítoszokat tud adni az embereknek. Mítoszok burjánzanak körülöttünk...</i> Miközben a gondolatmenet számos elemével nem értek egyet (sőt, magával a végkövetkeztetéssel sem, hiszen nem a legmegnyugtatóbb, hanem az önfelmentésre leginkább alkalmas, félelemkeltő és felkavaró - magas izgalmi faktorú - mítosz-szurrogátum diktál ma), a szellemisége, a megközelítése által megnyíló tér betölthetősége számomra sem kérdés. Ahogy írtam <i>A belső utak könyve</i> kapcsán, a rácsodálkozástól ájult tiszteleten, majd időleges elutasításon át tartó úton mára tényleg eljutottam vele egy (szerintem) egészségesnek nevezhető viszonyba - amit tényleg hívhatok szeretetteljes, a tanítót méltán megillető tiszteletnek.</div></div></div><div style="text-align: justify;"><br></div>
![https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1595740750.jpg"><br></p><…](https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1595740750.jpg"><br></p><p><br></p><div){kind=link}