<p style="text-align: justify;"><br></p><p style="text-align: center;"><img src="https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1547816303.jpg"><br></p><p style="text-align: justify;"><br></p><p style="text-align: justify;"><br></p><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">Olvasom a neten <font color="#000000" face="inherit" size="2"><span style="background-color: rgb(255, 249, 238);"><i>A Pál utcai fiúk</i>ról, hogy a hazaszeretet legszebb ifjúsági regénye. Bajom van ezzel a mondattal. Bár máig ezt fűti bennem is minden gyönyörűen épített hatás, ezt fűti bennem, az egykori olvasóban – elég, ha néhány torokszorító részletet idézek Nemecsek lázas szavaiból:</span></font></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><font color="#000000" face="inherit" size="2"><span style="background-color: rgb(255, 249, 238);"><br></span></font></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><i>- Pedig - mondta Nemecsek, és felült a párnájára -, pedig én úgy harcoltam értük is, mint a többiekért, hogy nekik is megmaradjon a grund, pedig én tudom, hogy én magamnak nem harcoltam, mert én már többé úgyis soha nem látom a grundot. </i></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><i>Elhallgatott. Törte kis fejét ezen a rettenetes gondolaton, hogy nem látja többé a grundot. Gyerek volt. Szívesen itt hagyott volna mindent ezen a földön, csak a grundot, a grundot, az „édes grundot” ne kellett volna itt hagynia…</i></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><i>- A grund - kiáltotta - az egy egész birodalom! Ti azt nem tudjátok, mert ti még sohasem harcoltatok a hazáért! …</i></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><i>A kis kapitánnyal pedig most már nem lehetett bírni. Erőre kapott, és felállott az ágyban. Hosszú hálóingecskéje a bokájáig ért. Fején kackiásan félre volt csapva a piros-zöld sapka. Szalutált. Most már hörögve beszélt, és a tekintete valahol a semmiben révedezett.</i></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><i>- Jelentem alássan, tábornok úr, földhöz vágtam a vörösinges vezért, kérem az előléptetést! Úgy nézzetek rám, hogy én most már kapitány vagyok! Én harcoltam a hazáért, és én meghaltam a hazáért! Trará! Trará! Fújjad, Kolnay! </i></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><br></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">Így beszél Nemecsek Ernő, az egyszerű hős, aki ha kell képes meghalni is a grundért – a Hazáért. Így beszél Molnár Ferenc, az író, annyi szellemes társasági darab ünnepelt szerzője; éles szemű és rafinált tollú ember, korának sikeres – de máig a helyén ritkán kezelt írója. Kis gyerekhőse szájával – látszólag – így tesz hitet. Valami mellett, ami az életünknél nagyobb, annyival nagyobb, hogy el is kérheti azt. Hallgassuk például Vámos Miklóst: <i>A kérdés mindig az, hogy az ember nemecsek legyen, kis kezdőbetűvel, és haljon meg az igaz ügyért, vagy kövesse el az élet szokásos árulásait, s élhessen tovább, igaz, behúzott vállal és lesunyt tekintettel. Határozottan csak az nyilatkozzék, akit már hozott ilyen döntési helyzetbe az élet.</i> Érzékeny fülű író így aposztrofálja az érzékeny tollú elődöt. Nem vitatkozni akarok vele. De Molnár Ferenc nemcsak így beszél. Könyve utolsó mondatait is érdemes a kis kapitány lázas lelkesedése mellé tenni: </div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><br></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><i>Bokával fordult egyet a világ. Most már előtörtek a szeméből a könnyek. Sietett, aztán rohanvást futott a kapu felé. Menekült innen, erről a hűtlen darab földről, amelyet ők annyi szenvedéssel, annyi hősiességgel védtek meg, s amely most hűtlenül elhagyja őket, hogy egy nagy bérkaszárnyát vegyen a hátára örök időkre.<br></i></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><i>A kapuból még visszanézett egyszer. Mint aki a hazáját hagyja el örökre. És abban a nagy fájdalomban, mely erre a gondolatra a szívét összeszorította, csak egy csöppecske, csak egy nagyon kicsi vigasztalás vegyült. Ha már szegény Nemecsek nem érte meg azt, hogy a gittegylet bocsánatkérő küldöttségét fogadhassa, legalább nem érte meg azt sem, hogy elveszik tőle a hazáját, amiért meghalt.</i></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><i>És másnap, mikor az egész osztály néma, ünnepies csöndben ült a helyén, és Rácz tanár úr komoly léptekkel, lassan, ünnepélyesen ment föl a katedrára, hogy onnan a nagy csöndben halk szóval emlékezzék meg Nemecsek Ernőről, és felszólítsa az egész osztályt, hogy holnap délután három órakor valamennyien fekete vagy legalábbis sötét ruhában gyülekezzenek a Rákos utcában, Boka János komolyan nézett maga elé a padra, és most először kezdett derengeni egyszerű gyereklelkében a sejtés arról, hogy tulajdonképpen mi is az élet, amelynek mindnyájan küzdő, hol bánatos, hol vidám szolgái vagyunk. </i></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><br></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">Nem akarok én vitatkozni senkivel – csak elszomorodtam. Csak elétek tárom ezt az olvasatot, amely sajnos ismét aktuális. A korban, amelyben élek, ahol eszméink cinikusan és gátlás nélkül használja összekoszolt takarónak az ilyen-olyan-amolyan érdek. S amikor nem egy hangot hallani, miszerint e könyv a mai gyerkőc számára túl távoli, majdnem hogy aktualitását veszítette. Elavult. Nos, <i>ezzel</i> vitatkoznék.</div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><br></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">Molnár Ferenc a legkönnyedebb darabjaiban is sokrétű világokat alkotott. <i>A Pál utcai fiúk</i> sem kivétel – hallatlanul réteges olvasmány ez. Nemcsak jól elkapott gyerekkor-tükör. Kortükör is. Hallatlanul vicces felfedezni az áthallásokat benne. A vörösingesek és 1919, már maga az einstand, a gyerekmódra leképezett felnőtt szerepek… ahogy a jelenet a maga egyszerűségében megidézi a vörös forradalom napjait. A Gittegylet „egyleti élete” és a korabeli hatalom viszonya a budapesti egyleti élettel - minden központosító hatalom reakciója az autonómiára. A gyerekszereplők viszonyai egymással, ahogyan más életstratégia illusztrációja Kolnai, Barabás, Csele és Leszik – a korabeli polgáriság kis paródiái -, de ide sorolhatnám Áts Feri és a Pásztorok másféle, proli „mozgalmiságát”; miközben az éles írószemmel élővé formált gyerekek kalandjait olvassuk, kapunk egy könnyen emészthető történelmi áttekintést is. Erről köteteket írtak nálam okosabb emberek – ha érdekel valakit, tessék utána nézni.</div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><br></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">És persze Nemecsek. A gyerek, aki komolyan veszi a hazaszeretetet: mint egy kis negyvennyolcas honvéd. Minden reakciója tiszta. És időszerűtlen. A maga korában szinte anakronisztikusan az – hiszen folyvást bajba sodorja, hogy erkölcsi parancsokat, hiteket követ. A látszat mindig ellene szól – a látszat íratja a nevét csupa kis betűvel. Nem tudom elhallgatni a gyanút, hogy Molnár számára ő jelenti a leszámolást negyvennyolc szellemi örökségével. Valóban: olyan tisztának kellene lennünk, annyira hinnünk kellene valami nálunk nagyobb dologban, ahogy ő teszi – ahogy ő lakott a meghozott áldozatok természetességében élete hamari végéig. De nézzünk erre (hogy mást ne mondjak) az apja szemével…</div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><br></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">Az én szememben nem akkor a legnagyobb, amikor megfürdetik, főleg nem akkor, mikor földhöz teremti Áts Ferit. Hanem amikor önmagát megtagadva nem árulja el Gerébet, az árulót az apjának. Amikor ismét inkább magára veszi a gyalázatot, semhogy gyalázatba taszítson valakit – aki egyébként ezt megérdemelné. Nemecsek így követ erkölcsi parancsot. Ez nem hazaszeretet – hanem emberség. Amely kódokat keresve a világ megértéséhez egész szívvel szerelmes a hazába, a Grundba (legyen most nagybetűvel); Petőfi és kortársai példáját éli, mert abban találja meg a tisztaságot. Pedig bonyolultabb, keserűbb, kilátástalanabb világban él – s abban élnek pajtásai, a többiek; ha ellentmondásainak kiszolgáltatottan, mint a Gittegylet tagjai, avagy érettebben, azokat jobban átlátva, ahogyan Boka János, a „vezér”: mindenképpen életre valóbban, mint a kis közlegény. Molnár szerintem felméri: bármilyen eszmének adod az életed – akár ha hittel – a végén felzabál. Ezért Nemecsek akkor az én hősöm, amikor lehajtott fejjel, Geréb apja előtt állva megtagadja önmagát. Szerintem a maga útján akkor jut el a legmesszebbre.</div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><br></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">Néhány szót az időszerűségről. A kor gyerekhangja valóban távoli – de erről mélységesen felgyorsult, információt előszeretettel zömítő környezetünk tehet. Molnár idején az apák játékait játszották a fiúk, s a nagyapák történetei maradéktalan élményi kapaszkodókra mászatták az unokákat a mese mászókáján. Az életritmusok közt nem volt sem ekkora nyelvi, sem ekkora életmódi szakadék, mint ma, amikor nagyapámnak a hang rögzítése, s a rádió, apámnak a kép rögzítése és a televízió, nekem mindez azonnalisága, fiamnak a belefürdő gátlástalan részvétel, s unokámnak a „ki tudja mi” lesz a mesét reveláló hatás. Igen, lábjegyzetelni kell a mai ifjaknak Molnár történetét. Rá kell őket venni, hogy kíváncsiak legyenek az egykori gyerekkorra, az egykori korra – s mindarra, amit nekik is hordoz annak megfogalmazása. Rá kell őket venni, hogy a pillanatnyi helyett az egyetemest keressék – de mit is beszélek… lassan arra kell rávenni őket, pusztán arra, hogy olvassanak.</div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><br></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">Igen, ez a könyv ebből a szempontból feladat, ahol a gyerek irányjelzők hiányában elveszítheti az érdeklődését. S az pedagógus és szülő feladata, hogy feltáruljon előtte ez a kincs, irodalmunk mélységesen sokrétű „ifjúsági regénye”. Lehet, hogy csak később kéne a gyerekek kezébe adni. Nem a szereplők kortársainak, hanem pár évre rá. Lehet, hogy az érettség, s a kettős visszanézés az egykori és a saját gyerekkorba megkönnyíthetné a befogadást. De elfelejteni nem volna szabad ezt a könyvet. Pont egy olyan korban nem, amikor az eszmék szívünket követelő puffogtatói – szerintem – bármelyik oldalon pragmatikus, szavakkal dekázó, hatást leső hideg szívű hazugok. Egy olyan korban, amikor szinte nem szabad lelkesedni – mert tévútra visz. De amikor még inkább meg kellene tartani legnagyobb ajándékunk: az emberséget.</div><p style="text-align: justify;"><br></p>
![https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1547816303.jpg"><br></p><p](https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1547816303.jpg"><br></p><p){kind=link}