Kék az ég - egy kotta a múltból

<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<img src="https://2.bp.blogspot.com/-q8GsxdSRcn8/VuE0R12gLiI/AAAAAAAAG4c/WZSZgXzl…; width="307" height="400"> Kották közt turkálok, munkából
kifolyólag, amikor a Straussok, Lehár, Huszka, Verdi, Schubert és Beethoven,
meg a könnyedebb dalok, foxtrottok, tangók közül előbukkan ez. <i>Kék az ég</i>, induló-fox a <i>Szibériai rapszódia</i> című szovjet
filmből, nézem az évszámot: 1948. Megállít. A dátum. A cím. Beleolvasok, és
végképp megállít a dal szövege. Nem mehetek el szó nélkül mellette.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Merthogy eszembe jut Bartis
Attila könyve, <i><b>A vége</b></i> egy részlete – Vándor Ferencről, aki a felesége kedvéért hazajött a hadifogságból, bármi áron... az ember, aki az esküvője napján lepofozta még a plébánost is, akkora vér
lakott benne; hazajön, az első transzporttal, csendes, béketűrő… igen, a
Szovjetúnióban volt, hadifogságban, de jól bántak velük, <i>nyugodjon meg Magdi néni, mert előbb-utóbb hazajön a többi férfi is, ha
pedig nem, annak semmiképp nem a bánásmód lesz az oka, mert minket igenis
emberszámba vettek, nem úgy mint hajdan mi másokat, és tessék elhinni, Magdi
néni, hogy az urának majd hasznára válik az ott töltött idő, nem, nem
találkoztam vele, nagy az az ország, nem lehet mindenkivel találkozni, de én
csak annyit mondhatok, az ura jó helyen van</i>. Nem mesélem tovább Vándor
Ferenc és felesége, Imolka történetét – olvassátok el a könyvet, nem csak ezért
a kis betéttörténetért éri meg…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ami most ide tartozik: az a kotta
a kezemben, a dátum, meg amit jelent. A tény, hogy 1948-ban bemutattak egy
szerelmes-romantikus szovjet kalandfilmet Szibériai rapszódia címmel, nem
sajnálták a papírt a betétdal kottába foglalására (talán kiadták
gramofonlemezen is…); Magyarországon, akkor, amikor nyíltak voltak a sebek,
amikor számosan jöttek haza szibériai rab-rapszódiából, ahol a csajka híg
levesébe mártott kanál csörgése képviselte csak a muzsikát – sőt sokan haza se
jöttek még, csak utána. És nagyon sokan nem jöttek haza soha – az én felmenőim
testvérei is megfizették a háború és fogság haláladóját, fagyás, vérhas, akna
által… ennek fényében tessék olvasni ezeket a sorokat:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szibériában kék az ég</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
elindulunk ma még</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
a szívünk lelkünk csak tiéd</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
hegyek folyók regélnek száz mesét</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
pajtás, de szép</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Vár ott miránk sok szép kaland</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Vár ott egy hófehér galamb</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hosszú lesz pajtás az utunk</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
de el nem fáradunk</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
vígan vagyunk, nincs bánatunk</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
hidd el pajtás, még ma odajutunk</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
erre igyunk…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
...és a többi. Ideírnék - nem is
feltétlen pellengérre állítandó, inkább a ma keményen dolgozó kisemberének
figyelmeztetésül - két nevet: a felelős kiadó Abonyi Ferenc, a magyar szöveg
Kolozsvári Andor munkája. Nézzétek a szöveget, érezzétek át az arcátlanságot,
amit e film akkori bemutatása jelentett. Sokakban szakíthatta el a cérnát – de
már nemigen volt orgánum, ahol ennek hangot adhattak volna. Sokak szájában
gyűlhetett a keserű nyál – de legalább annyian voltak, akik a maguk túlélésének
(felszabadító) tudatában úgy érezték: ennyi elfér. És sokaknak adhatott akár egyfajta reményt – ahogyan
Vándor Ferenc szavai az aggódó feleségeknek-anyáknak. Akik hinni akartak. És
sokaknak, akikben elfoszlott a gátlás, irányt mutathatott ez az arcátlanság,
hogy mi következik, mihez kell a túlélésen túl az érvényesülés érdekében igazodni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br></div>Vagy hogy mihez nem szabad soha. <br><br>