„Ez a gyerek nem
normális, csigákat hord a zsebében!”
Lawrence Durrell, 1931 körül
„Ez a gyerek nem
normális, skorpiókat tart a gyufásdobozban!”
Lawrence Durrell, 1935 körül
„Ez a kölyök nem
normális, állatkereskedésbe megy dolgozni!”
Lawrence Durrell, 1939 körül
"Ez a kölyök nem
normális, állatkerti ápoló akar lenni!"
Lawrence Durrell, 1945 körül
„Ez az ember nem
normális, kígyók közt csatangol a dzsungelben!”
Lawrence Durrell, 1952 körül
„Ez az ember nem
normális, állatkertet akar nyitni!”
Lawrence Durrell, 1958 körül
„Ez az ember nem
normális. Ha meghívod magadhoz, sast telepít a borospincédbe!”
Lawrence Durrell, 1967 körül
„Ez az ember nem
normális!”
Lawrence Durrell, 1972 körül (Gerald
Durrell: A halak jelleme)
Szerintem alig akad olyan ember széles
e hazában, aki ne hallott volna róla. Rendkívül kacagtató családi legendáriumát
(és gyermekkora természet-felfedező kalandjait), a Családom és egyéb állatfajták, a Madarak, vadak, rokonok, az Istenek
kertje történeteit nagyon sokan szeretik és ismerik. Az talán kevésbé
ismert tény, hogy kényszerből vált íróvá (is) és közszereplővé (is). A legenda
szerint nem is szeretett írni - külön csoda, hogy ennyire szórakoztatóan és
szeretni valóan csinálta. Valójában tényleg a természet érdekelte, az élővilág
rovaroktól a főemlősökig (mondjuk így: ebbe a halmazba beleértve az embert
is...). A családjával Korfun eltöltött gyermekévei alatt csodálkozott rá
először a sziget hallatlanul gazdag, mediterrán élővilágára, és ezt a szerelmet
se a család rosszallása, se az akkori (és későbbi) állatkerti szakma
érdektelensége nem tudta csorbítani soha.
– Drágám, az a
fürdőtrikó szörnyen keveset takar, ugyebár – magyarázta.
– Jaj, mama, ne légy olyan régimódi – csattant fel Margó türelmetlenül –
Végtére csak egyszer halunk meg!
Ez a megállapítás oly váratlan volt, és oly igaz, hogy sikerrel elnémította a
mamát. (Családom és egyéb állatfajták)
Amikor 1956-ban megjelent és
hatalmas sikert aratott a Családom és
egyéb állatfajták, legalább ennyire hatalmas családi perpatvar keletkezett
körülötte - pont mert amit leírt a könyvben, az szóról szóra igaznak bizonyult,
és a legtöbb szereplőjére, főleg a családtagokra nézve nem volt igazán hízelgő.
Leginkább Larry (Lawrence Durrell) nehezményezte a méltatlannak érzett
bemutatást - aztán persze megbékélt, nem utolsó sorban azért, mert sajátos másodvirágzásnak
indult tőle az (amúgy akkorra méltán elismert) regénye: az Alexandriai négyes. Mint kiderült: Gerry őszinteségéből Larry is
nem keveset profitált. Mint ahogy Korfu szigete és a görög tengerpart is - a
görögök valahogy előbb észrevették, mint a családtagok, hogy a kacagtató,
kíméletlenül őszinte rajz mögött igazi szeretet lakozik...
A család bement a
házba, én pedig nekiláttam, hogy eltávolítsam a teknőst a verandáról. Bentről
ingerült hangok szűrődtek ki.
– Azt hittem, megőrülök – mondta Leslie. – Itt fekszem, békésen olvasok, és
egyszerre torkon ragad a bűz.
– Gusztustalan – mondta Margo. – Nem csoda, hogy Lugaretzia elájult.
– Legfőbb ideje, hogy új tanítót fogadjunk mellé – mondta Larry. – Öt percre
kimégy a házból, és mire hazaérsz, a kölyök már Moby Dicket belezi az
ámbituson. (Madarak, vadak, rokonok)
A könyvsiker idején Gerald
Durrell már túl volt néhány komoly állatbegyűjtő expedíción - nagyon sokáig más
állatkertek és magángyűjtők számára hozta be Európába az egzotikus állatokat. Járt
Brit Guyanán, Argentínában, Mauritiuson és Madagaszkárban - a családi örökségét
az expedícióiba fektette. Viszont mivel az első pillanattól próbálta a legjobb
körülményeket biztosítani a begyűjtött vadaknak (tehát sokba került) és
ráadásul nem összpontosított a sikerfajokra (számára minden élőlény egyformán
érdekes és gyönyörű volt), a legtöbb állatkert egy idő után már nem bízta meg.
Így kényszerült arra, hogy komoly hányattatások után Jersey szigetén létrehozza
a saját állatkertjét. A kezdetek zökkenőkkel tarkított történetét megírta az Állatkert a kastély körül lapjain:
Kérdezd meg egy
átlagembert, mi a véleménye a kígyókról, és tíz percen belül több ostobaságot
fog összehordani, mint fél tucat politikus.
Az a világ, amelyben
nincsenek madarak, erdők, nincsenek mindenféle formájú és méretű állatok, olyan
világ lenne, ahol nekem, a magam részéről, nem sok kedvem lenne élni, és
amelyben az ember valójában nem is lenne képes létezni.
Az emberorvosokat a
hippokratészi eskü köti. A vadállatok orvosa sok esküvel élhet, mind virágos és
színes, ezek hallatára azonban, azt hiszem, a Brit Orvosi Tanács összeráncolná
a homlokát.
...Így aztán John –
pizsamában! – hozzálátott, hogy a horkantó, zörgő Delilah-t végigsöprűzze a
keskeny, holdsütötte úton. Elbeszélte aztán, hogy soha, egész életében nem
érezte még magát ilyen futóbolondnak! Menet közben számos kocsival találkoztak,
kései duhajokkal; mindegyik lefékezett, és tátott szájjal, ámultan nézte a
pizsamás embert, aki söprűvel taszigál egy nyilvánvalóan vonakodó (tarajos!) sündisznót. Bizonyos vagyok benne, sokan
rohantak közülük haza azzal a szent fogadalommal, hogy ezentúl tartózkodnak a
szeszes italoktól.
Milyen érdekes, hogy így lett
végül az állatkerteket övező szemléletek igazi reformere! Gerald Durrell
1963-ban, az elsők között hozott létre alapítványt a veszélyeztetett fajok
megmentésére, és az állatkertjét amint lehetett, aktívan bevonta különböző
fajmentő és élőhelyre visszatelepítő programokba. Komoly kutatások és
tapasztalatok birtokában megkísérelte az állatkertjében (amennyire csak
lehetett) rekonstruálni az állatok természetes életkörülményeit, folyamatosan
az állatkerti viszonyok jobbá tételén dolgozott. Ami azt illeti, például a
Fővárosi Állat- és Növénykert (a kilencvenes évektől folyamatos) komolyabb
átalakításakor nagyban támaszkodott ezekre az eredményekre. A népszerűségét
arra használta, hogy felhívja a figyelmet a környezet egyre katasztrofálisabb
állapotára. A Jersey Vadvédelmi Alapítvány alapítója halála után, ma is aktív,
és amit csinálnak, ma is igen előremutató.
Nagyon szeretem. A könyvei
stílusa megkapó, humora érthető, kellően „testreszabott”; amikor kell,
megnevettet, amikor kell, megríkat, amikor kell, meghat, meglep, meghökkent,
elképeszt, megérint. Amikor és amennyire kell. Olvassatok Gerry Durrelt.
