Gerald Durrell - és az egyéb állatfajták

Hegyi Zoltán · Közzétéve 2 hónapja · Megosztás




„Ez a gyerek nem normális, csigákat hord a zsebében!” 
Lawrence Durrell, 1931 körül

„Ez a gyerek nem normális, skorpiókat tart a gyufásdobozban!” 
Lawrence Durrell, 1935 körül

„Ez a kölyök nem normális, állatkereskedésbe megy dolgozni!” 
Lawrence Durrell, 1939 körül

"Ez a kölyök nem normális, állatkerti ápoló akar lenni!
Lawrence Durrell, 1945 körül

„Ez az ember nem normális, kígyók közt csatangol a dzsungelben!” 
Lawrence Durrell, 1952 körül

„Ez az ember nem normális, állatkertet akar nyitni!” 
Lawrence Durrell, 1958 körül

„Ez az ember nem normális. Ha meghívod magadhoz, sast telepít a borospincédbe!” 
Lawrence Durrell, 1967 körül

„Ez az ember nem normális!” 
Lawrence Durrell, 1972 körül (Gerald Durrell: A halak jelleme)

 

Szerintem alig akad olyan ember széles e hazában, aki ne hallott volna róla. Rendkívül kacagtató családi legendáriumát (és gyermekkora természet-felfedező kalandjait), a Családom és egyéb állatfajták, a Madarak, vadak, rokonok, az Istenek kertje történeteit nagyon sokan szeretik és ismerik. Az talán kevésbé ismert tény, hogy kényszerből vált íróvá (is) és közszereplővé (is). A legenda szerint nem is szeretett írni - külön csoda, hogy ennyire szórakoztatóan és szeretni valóan csinálta. Valójában tényleg a természet érdekelte, az élővilág rovaroktól a főemlősökig (mondjuk így: ebbe a halmazba beleértve az embert is...). A családjával Korfun eltöltött gyermekévei alatt csodálkozott rá először a sziget hallatlanul gazdag, mediterrán élővilágára, és ezt a szerelmet se a család rosszallása, se az akkori (és későbbi) állatkerti szakma érdektelensége nem tudta csorbítani soha.

 

– Drágám, az a fürdőtrikó szörnyen keveset takar, ugyebár – magyarázta. 
– Jaj, mama, ne légy olyan régimódi – csattant fel Margó türelmetlenül – Végtére csak egyszer halunk meg! 
Ez a megállapítás oly váratlan volt, és oly igaz, hogy sikerrel elnémította a mamát. (Családom és egyéb állatfajták)

 

Amikor 1956-ban megjelent és hatalmas sikert aratott a Családom és egyéb állatfajták, legalább ennyire hatalmas családi perpatvar keletkezett körülötte - pont mert amit leírt a könyvben, az szóról szóra igaznak bizonyult, és a legtöbb szereplőjére, főleg a családtagokra nézve nem volt igazán hízelgő. Leginkább Larry (Lawrence Durrell) nehezményezte a méltatlannak érzett bemutatást - aztán persze megbékélt, nem utolsó sorban azért, mert sajátos másodvirágzásnak indult tőle az (amúgy akkorra méltán elismert) regénye: az Alexandriai négyes. Mint kiderült: Gerry őszinteségéből Larry is nem keveset profitált. Mint ahogy Korfu szigete és a görög tengerpart is - a görögök valahogy előbb észrevették, mint a családtagok, hogy a kacagtató, kíméletlenül őszinte rajz mögött igazi szeretet lakozik...

 

A család bement a házba, én pedig nekiláttam, hogy eltávolítsam a teknőst a verandáról. Bentről ingerült hangok szűrődtek ki. 
– Azt hittem, megőrülök – mondta Leslie. – Itt fekszem, békésen olvasok, és egyszerre torkon ragad a bűz. 
– Gusztustalan – mondta Margo. – Nem csoda, hogy Lugaretzia elájult. 
– Legfőbb ideje, hogy új tanítót fogadjunk mellé – mondta Larry. – Öt percre kimégy a házból, és mire hazaérsz, a kölyök már Moby Dicket belezi az ámbituson. (Madarak, vadak, rokonok)

 

A könyvsiker idején Gerald Durrell már túl volt néhány komoly állatbegyűjtő expedíción - nagyon sokáig más állatkertek és magángyűjtők számára hozta be Európába az egzotikus állatokat. Járt Brit Guyanán, Argentínában, Mauritiuson és Madagaszkárban - a családi örökségét az expedícióiba fektette. Viszont mivel az első pillanattól próbálta a legjobb körülményeket biztosítani a begyűjtött vadaknak (tehát sokba került) és ráadásul nem összpontosított a sikerfajokra (számára minden élőlény egyformán érdekes és gyönyörű volt), a legtöbb állatkert egy idő után már nem bízta meg. Így kényszerült arra, hogy komoly hányattatások után Jersey szigetén létrehozza a saját állatkertjét. A kezdetek zökkenőkkel tarkított történetét megírta az Állatkert a kastély körül lapjain:

 

Kérdezd meg egy átlagembert, mi a véleménye a kígyókról, és tíz percen belül több ostobaságot fog összehordani, mint fél tucat politikus.

 

Az a világ, amelyben nincsenek madarak, erdők, nincsenek mindenféle formájú és méretű állatok, olyan világ lenne, ahol nekem, a magam részéről, nem sok kedvem lenne élni, és amelyben az ember valójában nem is lenne képes létezni.

 

Az emberorvosokat a hippokratészi eskü köti. A vadállatok orvosa sok esküvel élhet, mind virágos és színes, ezek hallatára azonban, azt hiszem, a Brit Orvosi Tanács összeráncolná a homlokát.

 

...Így aztán John – pizsamában! – hozzálátott, hogy a horkantó, zörgő Delilah-t végigsöprűzze a keskeny, holdsütötte úton. Elbeszélte aztán, hogy soha, egész életében nem érezte még magát ilyen futóbolondnak! Menet közben számos kocsival találkoztak, kései duhajokkal; mindegyik lefékezett, és tátott szájjal, ámultan nézte a pizsamás embert, aki söprűvel taszigál egy nyilvánvalóan vonakodó (tarajos!) sündisznót. Bizonyos vagyok benne, sokan rohantak közülük haza azzal a szent fogadalommal, hogy ezentúl tartózkodnak a szeszes italoktól.

 

Milyen érdekes, hogy így lett végül az állatkerteket övező szemléletek igazi reformere! Gerald Durrell 1963-ban, az elsők között hozott létre alapítványt a veszélyeztetett fajok megmentésére, és az állatkertjét amint lehetett, aktívan bevonta különböző fajmentő és élőhelyre visszatelepítő programokba. Komoly kutatások és tapasztalatok birtokában megkísérelte az állatkertjében (amennyire csak lehetett) rekonstruálni az állatok természetes életkörülményeit, folyamatosan az állatkerti viszonyok jobbá tételén dolgozott. Ami azt illeti, például a Fővárosi Állat- és Növénykert (a kilencvenes évektől folyamatos) komolyabb átalakításakor nagyban támaszkodott ezekre az eredményekre. A népszerűségét arra használta, hogy felhívja a figyelmet a környezet egyre katasztrofálisabb állapotára. A Jersey Vadvédelmi Alapítvány alapítója halála után, ma is aktív, és amit csinálnak, ma is igen előremutató.

 

Nagyon szeretem. A könyvei stílusa megkapó, humora érthető, kellően „testreszabott”; amikor kell, megnevettet, amikor kell, megríkat, amikor kell, meghat, meglep, meghökkent, elképeszt, megérint. Amikor és amennyire kell. Olvassatok Gerry Durrelt.


Hozzászólások

További bejegyzések