Enki Bilal: Négy? (Utolsó felvonás)
Mit kezd az olvasó a happy
enddel? Valahol tényleg mulatságos, hogy a legtöbb történetünket úgy hagyjuk
el: azzal a jó érzéssel, hogy most már minden rendben lesz, megtörténtek a nagy
egymásra találások, az akadályok elhárultak, a történetnek jó a vége. Igen
kevés mesénk néz szembe a boldog vég utáni kiüresedéssel. Igen kevés mesénk
érzi úgy, mindent nyitva hagyva igazabb.
Enki Bilal is nekünk adja ezt a
befejezést, ahogy a bábok, a három összefonódó sorsú ember végre találkozik és
teljes egészében egymásra ismer. Nike, az emlékezet, Leyla, a lehetőség, és
Amir. Az emlékezet és a lehetőség megfürdik egymásban, több szinten és több
síkon – de a legfontosabb Amir hozzáállása a kettőshöz, és
Warhole/Holeraw/Rawhloe ajándékaihoz. Amir a test emlékezete, a régi reflexeké.
Az egykori harcos és reformáltfoci-kapus az, akinek el kell kapnia hármójuk
sorsát. Milyen érdekes, e nélkül Nike és Le