Tersánszky Józsi Jenő - és Kakuk Marci
Érthetetlen, miért nem olvassák
tömegek, miért nem rajongják körül ma is, ahogy a franciák például Romain Roland Colas Breugnonját -
legalább annyira elegáns, szellemes és életszerető - és közben földközeli,
olykor harsány és üde, vicces és szeretni való. A Kakuk Marciról beszélek - de Tersánszky Józsi Jenő bármelyik
novelláját, bátor, függetlenségről árulkodó publicisztikáját idecibálhatnám. Az
író igazi kópé volt, az élete története fényes és árnyékos lapjain ugyanazzal a
nyílt, szívet melengető bátorsággal táncolt végig, ahogy regénye lapjain a
butuska-bölcs csavargó. Onagy Zoltán gondolkodik el rajta: talán az irodalmunk
véres komolyságát (komorságát) kizárólag becsülő, tragikus történetekbe
szerelmes, formált szemlélete a hibás - magyar
sors, hullák, morál és veretes mondatok összese a becsült, a tanított, az
olvasó elé emelt minálunk; az életet megtartó vidámság, a tréfa nem.