Bulgakov, a Mester és Margarita - meg a húsvét
Húsvét táján mindig eszembe jut – talán mert valahol az én evangéliumom is, nekem is írta a lelkiismeret-furdalásba betegségig, halálig józanodó orosz. Nagy szavak? Csak azt tudom, hogy ez a történet úgy mozgatna néha, mintha a bábuja lennék. Úgy is mozgat – ahogyan egy gyomorszájon rúgás és fejtetőre gyengéden kiosztott barack egyszerre, meg egy simogatás, belülről, melltájékon, amitől sírni kell, nem is tudom, bánatomban-e, vagy örömömben. Volt, hogy elnéztem a húsvét környéki telihold napjaiban támadt felhőszakadást, kapualjba húzódva a biciklivel, ázott csuromvizesen – s futott át rajtam a vággyal kevert gyanú: hogy hátha most Budapesten! Hátha pont itt üli meg a Sátán és kompániája a Tavaszi Telihold Bálját, az éjt, mikor a kárhozottak szabadságra mennek a kárhozatból. Holott tudom, jobb nekem, ha nem tudok erről, ha a környékét se járja az agyam a gondolatnak; ha nem botlok bele a jelekbe és ómenekbe,
