Ray Bradbury és a remény világai
Marsbéli krónikákA Marsbéli krónikák a
gyarmatosítás története. A felfedezés tapogatódzó tétovaságától a
területfoglalás erőszakáig. Így működünk, mi, emberek, mondja Bradbury – azaz
így működnek az amerikai polgárok, egykori gyarmatosítók kései unokái. Megint
mindenki elindul, aki ilyenkor el szokott, viszi magával a vihetőt: a saját
expanzív, erőszakos természetünket, amely a terjeszkedésben látja a megoldást –
amely a terjeszkedést fejlődésnek nevezi. A Pionírt, aki valamilyen dolog elől
szökik az ismeretlenbe, de persze hurcolja magában - mint egy vírust – azt, ami
elől szökik; és építi ki maga körül, amint berendezkedik valahol: az őt űző
társadalmat. A Pionírt, aki jobbára nem kezeli
jól az őslakót. Sem a nyomait. Mert a valódi pionír a Marslakók kifinomultságát
leokádó Biggsek, s az esztétikai élményt a pusztítás kedvéért lövöldöző
Parkhillek fajtájából való