Németh László: Égető Eszter
Hisz a boldogság mindig egy
hajszálnyira volt. Nehéz írnom erről a könyvről, mert maga a könyv nehéz. Nem
olvasni nehéz - ez a lassan hömpölygő családtörténet, a maga sajátságos
eseménytelenségében néhány mondatban összefoglalható volna. Nem olvasni nehéz,
mert könnyen tükrözheti a saját gondolataink. De nehéz lelket hagy maga után.
Egy szeretett illúziónkkal számol le. Csak jónak kell lenni, odaadónak. Csak
ültetni kell, s a plántált majd kihajt. Égető Eszter sorstükre a faültetőé.
Csakhogy egy olyan ültetőé, aki soha nem látja a maga mélységeiben a talajt, a
palántát formáló fényes és keserű szeleket, sőt, magát a palántát sem, hogy
mit, mennyit bír el.
Talán az egyik legszebb női
karakter a magyar irodalomban, bár enyhén idealizált. Önfeláldozó, lemond a
saját boldogsága hajszolásáról; nagy kalandoktól, igazán felkavaró
szerelmektől, de gyűlöletektől is szinte mentes életé