Kék az ég - egy kotta a múltból
Kották közt turkálok, munkából
kifolyólag, amikor a Straussok, Lehár, Huszka, Verdi, Schubert és Beethoven,
meg a könnyedebb dalok, foxtrottok, tangók közül előbukkan ez. Kék az ég, induló-fox a Szibériai rapszódia című szovjet
filmből, nézem az évszámot: 1948. Megállít. A dátum. A cím. Beleolvasok, és
végképp megállít a dal szövege. Nem mehetek el szó nélkül mellette.
Merthogy eszembe jut Bartis
Attila könyve, A vége egy részlete – Vándor Ferencről, aki a felesége kedvéért hazajött a hadifogságból, bármi áron... az ember, aki az esküvője napján lepofozta még a plébánost is, akkora vér
lakott benne; hazajön, az első transzporttal, csendes, béketűrő… igen, a
Szovjetúnióban volt, hadifogságban, de jól bántak velük, nyugodjon meg Magdi néni, mert előbb-utóbb hazajön a többi férfi is, ha
pedig nem, annak semmiképp nem a bánásmód lesz az oka, mert minket igenis
emberszámba vettek, nem úgy