<p><br></p><p style="text-align: center;"><img src="https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1577867631.jpg"><br></p><… class="MsoNormal" style="text-align: justify;" palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);"="">Adjon az Isten</div><div class="MsoNormal" style="" palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);"=""><div style="text-align: justify;">szerencsét,</div><div style="text-align: justify;">szerelmet, forró</div><div style="text-align: justify;">kemencét,</div><div style="text-align: justify;">üres vékámba</div><div style="text-align: justify;">gabonát,</div><div style="text-align: justify;">árva kezembe</div><div style="text-align: justify;">parolát,</div><div style="text-align: justify;">lámpámba lángot,</div><div style="text-align: justify;">ne kelljen</div><div style="text-align: justify;">korán az ágyra hevernem,</div><div style="text-align: justify;">kérdésre választ</div><div style="text-align: justify;">ő küldjön,</div><div style="text-align: justify;">hogy hitem széjjel</div><div style="text-align: justify;">ne dűljön,</div><div style="text-align: justify;">adjon az Isten</div><div style="text-align: justify;">fényeket,</div><div style="text-align: justify;">temetők helyett</div><div style="text-align: justify;">életet -</div><div style="text-align: justify;">nekem a kérés</div><div style="text-align: justify;">nagy szégyen,</div><div style="text-align: justify;">adjon úgyis, ha</div><div style="text-align: justify;">nem kérem. </div></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;" palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);"=""><br></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;" palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);"=""><br></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;" palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);="" text-align:="" justify;"="">Legyen újévi köszöntő – olyan sokan szerették bele ezt a réteget, nincsen se erőm, se kedvem vitatkozni velük. Most, hogy elő kellett vennem, az elemzései okán, a mások simogató, szerető gondolatait olvasva róla, a lángegyszerű versről, melynek széles, erős, mégis érzékenyen rezgő hangját olyan sokan szeretik hallani. Olyan sokan hallják bele a <i>Himnusz minden időben </i>kérését is, a legpogányabb kérés erejét: <i>gyönyörűm, te segíts engem!</i> Belehallják a diadalmas hangot: <i>Tűz, te gyönyörű, dobogó, csillag erejű…</i> A látomást, a mítoszt, mit a szájhagyományból a maga szóröptetéseihez ízlelt és tartott meg a költő. A kilenc gyönyörű kérésbe a nem-kérést hallják bele, <i>…Mind e fokozás után csattanósan mutatkozik meg az a személyiség, amelyet nemcsak a szellemi értékek világa határoz meg, hanem az a tudat is, hogy minden szép és jó kérés nélkül is járna az embereknek: „nekem a kérés nagy szégyen, / adjon úgy is, ha nem kérem.”</i> olvasom a sulineten, felemelt fejről olvasok máshol is, a „daccal kérés - nem kérés” kettősségének rajzait. Számomra inkább húsvét előtt kívánkozna elő ez a vers, a lélek sötét éjszakájának idején, a húsvét előestéjén, mikor kultúrkörünk legerősebb mítosza - avagy, bátrabban, őszintébben: hitem - szerint a megváltás alszik, kő alatt, nincs jelen a kegyelem, csak a szivárgó bűntudat; amikor a Történet szerint a tapintható legenda oda, a nyáj széled, a test keresztről levétele után gyolcsba tekerve, temetve pihen, s a lelkek zavarodottan szedegetnék össze tört pillanatokból, mi is történt – de mivel számotokra újévi köszöntő, most kell elmondanom, hogy szerintem mi hogyan szól ebben a számomra legszebb magyar paraszt-imaversben.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;" palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);="" text-align:="" justify;"=""><br></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;" palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);="" text-align:="" justify;"="">Jót kívánni. A másiknak szokás. Jó reggelt, jó napot adjon Isten; ’stét, jó éjszakát. Boldog születésnapot. Nyugodjék békében. Hogy aztán mélyebben pillantsak a tükörbe – a jó kívánság leginkább csak annyi, hogy azt kívánom a másiknak, ami nekem is jól esne. Nézd ezt az őszinte, nyikhaj költőpalántát! Egyből magának kíván! Adjon az isten szerencsét. Ez az első. Ez az újévi jelleg benne – a törő ritmusok idején, mikor egyet fordul velünk bármi, amit számon tartunk (mert úgy véljük, számolandó) szerencsét kívánunk. S mennyire pontos, erős arányérzékkel szedi sorba, mi volna a szerencse! Szerelem. Forró kemence. Étel. Barátság. Fény az alkotáshoz. Fény a kétely ellen. Gyász helyett születés. Nézzétek a sajátos érték-állapotot, amit felépít. A kérések egymásra épülését. Egyszerű versike ez, a népdal egyszerű - de belső rendje van, felépítése, és minden szókimondó őszintesége alatt és felett rétegei. A szerelem a bázis, nélküle nincs íze a falatnak. A falat nélkül nem születik figyelem, parola, mű, éhes gyomorral se embere, se istene nem lesz a senki fiának. Ez a kívánság felépül. A látszólag olyannyira dacos, (ál)szerény adjon úgy is-ig. Öntudatosan: a kételyre válasz is jöjjön – e nélkül széjjel dűl a hit. Alázat és fejemelés egyszerre. Amit aztán kiteljesít: adja kérés nélkül is. Kívánni se kelljen…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;" palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);="" text-align:="" justify;"=""><br></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;" palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);="" text-align:="" justify;"="">Tegyünk egy vargabetűt a pályán. A hittel teli dacból nézzük a törések után formálódó dacszavakat. Például a <i>Krónika-töredék</i>et… <i>ilyen időkről soha nem csikorogtak atyák a holnap kölkeinek ilyen időkről magam dadoghatnék de minek…</i> a padlássöprések után, a rendszer kivételezettjeként felismert törésekkel a vállon, aki szégyenben jár haza Iszkázra… <i>mert hova jutottam – sehova, színtelen seholba, semmibe, halálosan puszta papírhoz…</i> sír az <i>Új évszak jön</i>, az 1967-ben megjelent, kis szilencium utáni első kötetben – ötvenhat után, az első nagy önmarcangolások után, a szerepvállalás kényszereiben, a szerep felismerésének gerincroppantó súlyaival a vállon. Ez is Nagy László hangja. <i>Valld be, a gyönyör csalatás, nem múlik el soha a gond, rághatod a megoldásért kezed fejét ítéletig…</i> dadogja a <i>Búcsú Tamási Árontól</i>. S végül: <i>Mentségem mint a homok, elszéledt, én vagyok a bűnös, nem az élet…</i> pontosít egész költői pályára kiható erővel a <i>Halállal élek, nem kenyérrel.</i></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;" palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);="" text-align:="" justify;"=""><br></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;" palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);="" text-align:="" justify;"="">Lássuk a teljes spektrumot, amit az ifjú költő nem látott ilyen szikáran és végletesen – de ha versbe pöttyözte világát, szavakba, betűkbe, már ifjan is hallatlanul pontosan intonált, a népdali keretek között, ahol az otthona volt. Ahol komfortosan érezte magát. Igen, a szókimondásba csomagolt kivagyiságban is. Az annyi versben tündöklő dacban. De ebben a versben, ebben a köszöntőben, könyörgőben, imában nem a dacban. Nekem a kérés nagy szégyen. Nézzétek, ha dacot, felszegett állat, égbe haragvó számonkérést láttok bele, ezt a sort nem veszitek figyelembe. Nem akarjátok érteni, mi a szégyen, főleg mi a nagy szégyen. Miért szégyen a költőnek kérnie. Itt még a tudása nélkül, a megtapasztalása nélkül, a paraszti, bumfordi hitfelfogásból – de pontosan tudja és csurgatja versbe a maga ne vígy minket a kísértésbe variációja, a kérdésre választ… után a legalapvetőbb hívő felismerést: hogy aki él, kegyelemre szorul. S aki kegyelemre szorul, az nem kérheti a kegyelmet.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;" palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);="" text-align:="" justify;"=""><br></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;" palatino="" linotype",="" palatino,="" serif;="" font-size:="" 15.4px;="" background-color:="" rgb(255,="" 249,="" 238);="" text-align:="" justify;"="">Később versbe csorog a tapasztalat is – istennel, vagy isten nélkül. Az elhagyatás. De ebben a fohászban (amely magyar nyelven talán a legszebb) mindez még tisztán, teljesen, és hittel szólal. <font color="#000000"><i>…nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem</i></font>. Mert valójában nem kéri. Valójában egyiket sem. Szégyelli kérni. Mert pontosan érzi: semmi se jár. Se nekem, se neked, se senkinek. Nem juss. Nem járandóság. Nem kérhető. Avagy hiába kéred. Ezért kegyelem - ha megkapod. Ha megkapod - ha mégis.</div>
![https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1577867631.jpg"><br></p><…](https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1577867631.jpg"><br></p><p><br></p><p><br></p><div){kind=link}