<p><br></p><p style="text-align: center;"><img src="https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1551601500.jpg"><br></p><p style="text-align: center;"><br></p><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style="text-align: justify;"><p style="">Gyakran kapom magam azon, hogy Arany Jánossal nem a felnőtt önmagam azonosul, ha olvasom, hanem a gyerek, aki voltam. Ez amolyan világnézeti kérdés volt nálunk, kölök koromban: Karcsi cimborám volt Petőfi, a hevület, a lángolás, a futótűz – és én Arany, a higgadt mérték, józanság alól felparázsló fénylés. A dolog persze így valójában nem igaz, se ránk, se Petőfire és Aranyra – de a későn érő, önmagát pályája folyamán verseiben is szoros gyeplőn tartó költőt valóban kölyök koromban szerettem meg. A napokban ünnepeljük a születésnapját - ez most egy megkésett köszöntés a szeretett költőnek. Mégpedig összehasonlító verselemzéssel... tudom, hogy a "költő ezt gondolta, azt gondolta..." buta tanárszlogenjére maga Arany így válaszolt: <i>Gondolta a fene!</i> De itt azt is szeretném nektek bebizonyítani, lehet ezt másképp; érthetően, szerethetően is csinálni. </p></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style="text-align: justify;"><p><br></p></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style="text-align: justify;"><p>Arany öregségére gyönyörű virágzást produkált – a balladák, s a Kapcsos könyv Őszikéi az adott koron messze túlmutató gyöngyszemek. A közösség költője végre a maga módján befelé fordult – és felmérte, mit talál ott. Egyrészt meséket, amiket nem mesélt el, modorokat, amikkel nem játszott, humort és kor érlelte bölcsességet – másrészt a szerepet, amellyel végre szembe nézhetett. S ami a legszebb: vállalja; utólag is, előre is; ahogy a címben mondja: mindvégig. E versében ráadásul végre gátlástalanul, igazán játszik: Balassi strófáira hajazva, s első erős hangú magyar nyelven író költőnk modorában dudorássza a magáét (bár hallanám, milyen nótára!), magával a stílussal is a humor idézőjelébe téve mondandóját.</p></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style="text-align: justify;"><p><br></p></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style="text-align: justify;"><p>Mert ez egy hallatlan mélységű szakadékon át ívelő időhíd; ugyanis Balassi csaknem-strófájával és hangi paródiájával együtt is a Nyugat modern én-központú líráját előlegezi.</p><p><br></p><p>Arany János: <b>Mindvégig</b></p><p><br></p><p>A <a href="https://www.blogger.com/null" name="ajjlant"></a>lantot, a lantot</p><p>Szorítsd kebeledhez</p><p>Ha jő a halál;</p><p>Ujjod valamíg azt</p><p>Pengetheti: vígaszt</p><p>Bús elme talál.</p><p><br></p><p>Bár a szerelem s bor</p><p>Ereidben nem forr:</p><p>Ne tedd le azért;</p><p>Hát nincs örömed, hát</p><p>Nincs bánat, amit rád</p></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style="text-align: justify;"><p style="">Balsors keze mért?...</p><p style=""><br></p><p style="">(A verset szerető ember örömmel gabalyodhat egyből a többszörös utaláshálóba. Arany költészetének egyik bitang erős jellemzője az eltalált felütés – a lant az antik idők óta a költészet egyetemes jelképe, de lant (valójában inkább közeli rokona: a koboz) pengett Balassi kezében is, amikor kora nótáira ráillesztette a maga versezeteit. A nyelvi forma régies már a megírás idején is: pl.: ujjod valamíg azt… Balassi korát idéző fordulat; ironikus szerepjáték ez a javából, szerelemmel és borral – mind a két mámor a nagyvérű végvári vitézé volt inkább, semmint Aranyé; ebben az értelemben a költő ifjabb korában se. A mámorok keresését az egy szem vándorszíni kalanddal az ifjú Arany úgymond letudta – s olyasmit emleget itt hiányában, ami így soha nem is volt a költészete jellemzője. Mindvégig munka, napi feladatok foglalták az ideje javát: aljegyző, jegyző, titkár, szerkesztő – a csodái, hatalmas életműve a munkán felül született. E nézetből kemény önismereti futam ez; egyrészt ironikusan felméri: „nem az mozgatott, ami a többit”, másrészt belátja a költészete „bánatfixáltságát” – s egyben meg is mosolyogja azt. „Eddig nem vigasztalásul verseltél, Komám?” szól rá szinte a költő önmagára.<br></p><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style=""><p><br></p></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style=""><p>Az utalások további szintje a bukott szabadságharc után írt <i>Letészem a lantot</i>-ra vonatkozik – muszáj lesz ideidézni: </p><p><i><br></i></p><p><i>Letészem a lantot. Nyugodjék.</i></p><p><i>Tőlem ne várjon senki dalt.</i></p><p><i>Nem az vagyok, ki voltam egykor,</i></p><p><i>Belőlem a jobb rész kihalt.</i></p><p><i>A tűz nem melegít, nem él:</i></p><p><i>Csak, mint <a href="https://www.blogger.com/null" name="ajjreves"></a>reves fáé, világa.</i></p><p><i>Hová lettél, hová levél</i></p><p><i>Oh lelkem ifjusága!</i></p><p><i><br></i></p><p><i>Más ég hintette rám mosolyját,</i></p><p><i>Bársony palástban járt a föld,</i></p><p><i>Madár zengett minden bokorban,</i></p><p><i>Midőn ez ajak dalra költ.</i></p><p><i>Fűszeresebb az esti szél,</i></p><p><i>Hímzettebb volt a rét virága.</i></p><p><i>Hová lettél, hová levél</i></p><p><i>Oh lelkem ifjusága! </i></p><p><br></p><p>Érdemes felmérni, a két vers felütésébe hogyan szüremlik a külvilág. A <i>Letészem…</i> a lélek ifjúságát, a „jobb részt” siratva kifelé int, a bukás környezetébe. Elvették a verselés, a mondani vágyás legfontosabb képző erejét: a reményt. (milyen érdekes: a második versszak képeivel Csokonai <i>A reményhez</i>-ét idézi szinte meg…) Az idős költő legyint erre. Remény? Ugyan. A <i>Mindvégig</i> valójában arra bíztat: „fütyülj rá”. Ha nincs remény, van bánat – ironizál. Azaz: a modern (nálunk nyugatos néven elhíresült) líra felismerésével: mindegy, hogy kint mi van. A mondás kényszere belső parancs, amihez utólag gyártunk indokot. Ez kérem, már Ady-val, Babits, Kosztolányi költészetével rokon attitűd. De folytassuk az olvasást…)</p></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style=""><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style=""><p><br></p></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style=""><p>Hisz szép ez az élet<br>Fogytig, ha kiméled<br>Azt ami maradt;<br>Csak az ősz fordultán,<br>Leveleid hulltán<br>Ne kivánj nyarat.</p></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style=""><p><br></p></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style=""><p>Bár füstbe reményid, -<br>S egeden felényit<br>Sincs már fel a nap:<br>Ami derüs, élvezd,</p></div><div data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style=""><p><span style="text-align: start;">Boruját meg széleszd:</span><br></p></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: start;"><p>Légy te vidorabb.</p></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: start;"><p><br></p></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: start;"><p>S ne hidd, hogy a lantnak<br>Ereje meglankadt:<br>Csak hangköre más;<br>Ezzel ha elégszel,<br>Még várhat elégszer<br>Dalban vidulás.</p></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: start;"><p><br></p></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style=""><p>(Azaz: még az elhangolódott lanton is öröm lehet játszani – ha nem is másnak, legalább magadnak. Kíméletesen, öregesen: a nyarad elmúlt, a napod alkonyba fordul, de legyél vidámabb az alkonyodnál – hiszen még tart. Még élsz. Az eltisztult gyászt figyeljük. A dalolásról szóló versekben örökké feltűnő, számos helyen elsiratott barát, Petőfi Sándor hiányát. A veszteség elfogadása valójában erről szól: fel kell mérni, hogy egyedül maradtál. És meg kell tanulni élni ezzel a magadra hagyottsággal. Figyeljük, nézzük ehhez a <i>Letészem a lantot</i> barát-siratását: </p></div><div class="MsoNoSpacing" style=""></div></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style=""><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: start;"><p style=""><i>Nem így, magánosan, daloltam:<br>Versenyben égtek húrjaim;<br><a href="https://www.blogger.com/null" name="ajjbarszem"></a>Baráti szem, müvészi gonddal<br>Függött a lantos ujjain;<br>Láng gyult a láng gerjelminél<br>S eggyé fonódott minden ága.<br>Hová lettél, hová levél<br>Oh lelkem ifjusága!</i></p></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: start;"><p><i><br></i></p></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: start;"><p><i>Zengettük a jövő reményit,<br>Elsírtuk a mult panaszát;<br>Dicsőség fényével öveztük<br>Körűl a nemzetet, hazát:<br>Minden dalunk friss zöld levél<br>Gyanánt vegyült koszorujába.<br>Hová lettél, hová levél<br>Oh lelkem ifjusága!</i></p></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: start;"><p><i><br></i></p></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: start;"><p style=""><i><font color="#000000" face="Times New Roman" size="3">Ah, látni véltük sirjainkon</font><br>A visszafénylő hírt-nevet:<br>Hazát és népet álmodánk, mely<br>Örökre él s megemleget.<br>Hittük: ha illet a babér,<br>Lesz aki osszon... Mind hiába!<br>Hová lettél, hová levél<br>Oh lelkem ifjusága! </i></p></div><div class="MsoNoSpacing" style="color: rgb(0, 0, 0); font-family: " times="" new="" roman";="" font-size:="" medium;"=""></div><div class="MsoNoSpacing" style="text-align: start;"><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style="text-align: justify;"><p style="">A siratás, és amikor vége van. Teljes értékű és sokrétű barátság volt az övék. Petőfi biztos volt a maga „vezető kortárs honi költő” szerepében, de Arany is nagyon szívesen húzódott a kekec barát (intézkedő) háta mögé: mert biztos lehetett annak feltétlen, szigorú szeretetében. Csak olvassátok el a levelezésüket. Arany magának valóbb alkata soha vissza nem fizethető ajándékot kapott azzal, hogy hittek benne – hogy egy széles körben ismert és elismert pályatárs hitte: nálánál nagyobb talentum lapít az aljegyzőség polgárisága mögött, akinek erre az egyetlen mentsége, hogy idősebb. Kor és érettség szerint bátyus, költőségben viszont öcsike. A <i>Mindvégig</i> az első verselésről szóló Arany vers, ahol a költő mer egyedül lenni a verselés kényszerével. Legyünk kegyetlenek: a gyász „enyhítő körülményei” nélkül.)</p></div><div class="MsoNoSpacing" style=""><p><br></p></div><div class="MsoNoSpacing" style=""><p>Tárgy künn, s temagadban -<br>És érzelem, az van,<br>Míg dobban a szív;<br>S új eszme ha pezsdűl;<br>Ne vonakodj restűl<br>Mikor a lant hív.</p></div><div class="MsoNoSpacing" style=""><p><br></p></div><div class="MsoNoSpacing" style=""><p>Van hallgatód? nincsen?<br>Te mondd, ahogy isten<br>Adta mondanod,<br>Bár puszta kopáron<br>- Mint tücsöké nyáron -<br>Vész is ki dalod.</p></div><div class="MsoNoSpacing" style=""><p><br></p></div><div class="MsoNoSpacing" style=""><p>(1877. július 24.) </p></div><div class="MsoNoSpacing" style=""><p><br></p></div><div class="MsoNoSpacing" style=""><p><br></p></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style="text-align: justify;"><p>(Tárgy, érzelem, eszme kipipálva. Hallgató? Nem életfontosságú. Itt láthatjuk a romantikus költői felfogás elhivatottsága és a modern költői hozzáállás közötti legfontosabb különbséget. Arany örökségét, amit a Nyugat köre fel is fedez magának. A Petőfivel közérthetőségbe vont, antik műveltségi pányvákat magáról lerázó költészet - ha tehette - kifelé beszélt. A néphez (az istenadtához), az ifjúsághoz (a forradalmi jövő-reményhez), a királyokhoz (könyörgöm, akasszuk fel…), a közhöz általában – ha pedig mégis személyhez, szerelemhez, vagy a költő verset szavaló önmagához, akkor (ritka kivételektől eltekintve) hangsúlyosan megszólítva, követelve, kötelezve. A romantika költője közösségi ember. Az idős Arany máshogyan hangsúlyoz. Igen, szólni kell, de pusztán a szólás kedvéért – mert maga a szólás, mint a tücsökzene, belülről fakad, nem követel magának indokot. Nézzük csak a <i>Letészem…</i> lezárását:</p></div><div class="MsoNoSpacing" style=""></div></div></div></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style=""><div class="MsoNoSpacing" style=""><p style=""><i>Most... árva énekem, mi vagy te?<br>Elhunyt daloknak lelke tán,<br>Mely temetőbül, mint kisértet,<br>Jár még föl a halál után...?<br>Hímzett, virágos szemfedél...?<br>Szó, mely kiált a pusztaságba...?<br>Hová lettél, hová levél<br>Oh lelkem ifjusága!</i></p></div><div class="MsoNoSpacing" style=""><p><i><br></i></p></div><div class="MsoNoSpacing" style=""><p><i>Letészem a lantot. Nehéz az.<br>Kit érdekelne már a dal.<br>Ki örvend fonnyadó virágnak,<br>Miután a törzsök kihal:<br>Ha a fa élte megszakad,<br>Egy percig éli túl virága.<br>Oda vagy, érzem, oda vagy<br>Oh lelkem ifjusága!</i></p></div><div class="MsoNoSpacing" style=""><p><i><br></i></p></div><div class="MsoNoSpacing" style=""><p style=""><i>(1850. márc. 19.) </i></p></div><div class="MsoNoSpacing" style="color: rgb(0, 0, 0); font-family: " times="" new="" roman";="" font-size:="" medium;"=""></div><div class="MsoNoSpacing" style=""><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style="text-align: justify;"><p style="">…és érezzük a különbséget. Ez itt a múlt attitűdje. Petőfié. A romantikáé. Amely még nem érzi: a dal maga-magáért elég. Ezzel is leszámol a <i>Mindvégig</i><font color="#000000" face="Times New Roman" size="3">.</font>)</p></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style="text-align: justify;"><p><br></p></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style="text-align: justify;"><p>Mindazonáltal nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a <i>Letészem a lantot</i> két évvel a forró márciusi napok után (szinte évfordulóra) született – friss fájdalommal helyén valóan tele. Kétségbe vonja a közösség költőjének szerepét, a (frissen megélt, dicső) múlt még fényesebbre villan benne, a veszteség elégikus pozíciójában, csak hogy annál sötétebb lehessen a lezárása. Ebben a versben a megélt költő-szerep halott. A megformáltságában is – hideg fejjel kidekázott, kimért hatás-keresés centiz szavakat a valóságos fájdalomban (amely még – akkor még – halkan reménykedik, hogy előkerül Sándor valahonnan… az igazi „emléke-sírás a lanton”, a <i>Walesi bárdok</i> barát-idézése még odébb van).</p></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style="text-align: justify;"><p><br></p></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style="text-align: justify;"><p>A Mindvégig a maga szerepjátékaival, Balassira hajazásával is kócosabb – csaknem azt mondom, fiatalabb – vers. A gondolat szabad áramlását a játék feszélyezi csak – megvalósul a „te mondd, ahogyan Isten adta mondanod”; a felismerésben is: hogy a játékot, a nyelv játékait is „Isten adta”. S hogy Isten ellen való vétek volna hallgatni, amíg – akár a tücsköknek – van mit mondanod. Az jutott eszembe most, hogy akár Weöres Sándor <i>Tücsökzené</i>jébe is nyugodtan <span style="line-height: 18.4px;">„belehallhatom”</span> ezt a verset. Így lesz idők szakadékán átívelő híd – az egykor tölgyek alatt lefirkált szavakból.</p></div><div class="MsoNoSpacing" data-blogger-escaped-style="text-align: justify;" style=""></div></div></div>
![https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1551601500.jpg"><br></p><p](https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1551601500.jpg"><br></p><p){kind=link}