<p class="" style="text-align: justify; "><span id="sceditor-end-marker" class="sceditor-selection sceditor-ignore" style="line-height: 0; display: none;"> </span><span id="sceditor-start-marker" class="sceditor-selection sceditor-ignore" style="line-height: 0; display: none;"> </span><img width="200" src="https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1511788175.jpg" class="left">Jó volna tételesen végiggondolni,
milyen inspirációk, indíttatások mentén (és milyen válogatási elvekkel)
formálódott ki a verseskötetem – de egyrészt nem hiszek a fülszövegben (hogyan
foglaljam össze azt, amit ennyi szóval, ekkora terjedelemben tudtam elmondani,
mint a kötet?), másrészt szeretném, ha ezeket (az indíttatásaim és a kötetbe
válogatásuk) mindenki a magáénak tudná érezni, úgy, hogy minden vezetettség
nélkül rácsodálkozik arra, amit olvas. Nem szeretném szűkíteni a lehetséges
értelmezési mezőiteket – a ti dolgotok, mekkora olvasás-élményt laktok bele
ebbe a verseskötetbe. Azt viszont szívesen megmutatom, jelenleg milyen utakon
szeret bennem kibomlani a vers (ez is folyamatosan változik…). A pillanatkép,
amit most meg fogok mutatni a világhoz, illetve szövegbe töréséhez való
hozzáállásomról szerintem nagyon sokat elmond magáról a kötetről is. A verset,
amit a megmutatáshoz választottam, november 11-én, az esküvőm napjának reggelén
tettem közzé, nászajándékul a feleségemnek. Egy 16 éves „hosszú jegyesség”
végét és egy új minőség kezdetét ünnepeltük aznap, azzal a nem titkolt
reménnyel, hogy valójában (a lényeget illetően) nem fog változni semmi. Ezen a
versen keresztül mutatnám meg, ki az, akinek a kötetét a kezetekbe vehetitek
2017 november 30-án.</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal"><b><i>Galambom<o:p></o:p></i></b></p><p class="MsoNormal"><i><br>
egyre nyilvánvalóbb, hogy melyik a törzsed<br>
milyen közöm van hozzá és<br>
miért kellett ilyen kacifántos úton<br>
megejteni ezt a szelídítést<br>
<br>
eljött az ideje<br>
hogy meggyűrűzzelek, galambom -<br>
hogy lássa mindenki, a kezemről röppensz<br>
<br>
eljött az ideje<br>
hogy lássák, a tenyeredből eszem<br>
borzongató közelséged is elfogadva -<br>
<br>
hogy nevet adjunk a kötelékrepülésnek<br>
ahogyan egymáshoz hangoljuk a<br>
kétféle szabadságot -<br>
bizalomnak hívom<br>
<br>
hiszen hívlak és jöttél.<o:p></o:p></i></p><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><br>
„Ha profinak akarsz tűnni, <i>ezeket a
szavakat</i> felejtsd el – olvasom egy hirdetésben. Igen – a legfontosabb verskép-alkotó rögvest az
elején közhelyes. Ez a galambgyűrűzés. Viszont hallatlanul mulatságosnak érzem,
hogy azért kelljen minél kifinomultabb nyelvi attrakciókba menekülnöm, mert
előttem sokan és sokszor kimondtak már valamit, amit a magam módján szeretnék
én is kimondani. Karinthy jut az eszembe; a cirkuszi artistája, aki kénytelen a
legvadabb attrakciót megtanulni, hogy a magasban egyensúlyozva végre elővehesse
a hegedűt és eljátszhassa, ami egykor összemarkolta a szívét. Valójában ez a
vers tényleg semmilyen magyarázatra sem szorul, tisztán és világosan érthető –
mert egy ezeregyszer használt, összekoszolt költői kép az alapja. Persze
szerettem volna belerakni a pontosító ambivalenciát – azért fordulnak a
szerepek a borzongató közelségben, hogy létrejöhessen a kötelékrepülés.
Szeretném azt hinni, hogy verseket rendszeresen olvasó embereket is
megérinthetek vele – hogy elég sűrű lett hozzá…</p><p class="MsoNormal"><br>
<br>
<i>egyre nyilvánvalóbb, hogy melyik a
törzsem<br>
milyen bocsánatkérést suttogok<br>
a bőröd alá ebben a közelségben<br>
amit megengedsz<br>
<br>
eljött az ideje<br>
hogy meggyűrűzz és lássák -<br>
hogy lássa mindenki ezt a fegyelmet<br>
<br>
eljött az ideje<br>
hogy lássák, a tenyeremből eszel<br>
szorongatások emlékétől véraláfutásos<br>
ujjaimról -<br>
<br>
hogy nevet adjunk az elengedésnek<br>
amikor már nem akar elengedődni -<br>
bizalomnak hívom<br>
<br>
megérett a kijelentésre.<br>
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br>
<!--[endif]--><o:p></o:p></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify">…És remélem, hogy ez a
nézőpontban tartottság valóban feltár valamit a kapcsolatunk azon rétegeiből
is, amiről a versen kívül nem beszélnék. Érdekes ez, ebből a szövegből slamet
gyúrtam, a három perc tizenöt másodperces időkeret kihasználása okán
közbebeszélve a két egymást ellenpontozó szakasz közé – pont oda, ahol most is
közéjük beszéltem. Kár volt - ez az ismertségébe gyöngült alapkép nem bírta el a
bőbeszédűséget, a szöveg súlytalanná vált. Nem érvényesült benne a
(kapcsolatunk jelen történetében indokolatlan) sajátos lelkiismeret-furdalás,
amire újra és újra rácsodálkozom, ami valójában <i>szorongatások emlékétől véraláfutásos ujjaim</i> alatt most is a
billentyűk leütésére provokál.</p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify">A verseket jobbára ajándékba
kapom, inspiráló hatások ajándékaiként születnek az ébredéseimből. Ahogy Ray
Bradbury fogalmaz az <i>Októberi vidék</i>
(a legszigorúbb novelláskötete) előszavában: <i>fogtam a szavakat, elraktároztam a fejemben, és vártam, hogy a hajnali
hangok formába öntsék, felélesszék őket, és engem az írógéphez kergessenek</i>.
Így született ez a vers és a kötet összes verse – mind 2012 november elseje
óta. Ebben a kései kamaszkor-szerű korszerűtlenségben. Sokáig tartott, mire
meghallottam a hangjaim. Sokfélék – talán mert sokáig tartott, mire
meghallottam őket. Hiszen miért ne rakjam ide e mellé a bemutatkozó vers mellé
ellenpontnak akár a következő haikut: </p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><i>foglalt a kezed -<o:p></o:p></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><i>nem lehetsz hangya, tücsök<o:p></o:p></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><i>egyszerre, tedd le!<o:p></o:p></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><o:p> </o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><o:p> </o:p></p><p>
![https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1511788175.jpg"](https://hernadi-antikvarium.hu/images/blog/im-1511788175.jpg"){kind=link}
</p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify">jó olvasást kívánok a kötethez!</p>