A Múlt születése sorozat - a képes tudományos ismeretterjesztés teteje

Írta: Hegyi Zoltán · Közzétéve 2 éve · Megosztás




A múlt születése sorozatot az Elsevier-Phaidon világszerte nagy sikert aratott 20 kötetes vállalkozása alapján indította útjának a Helikon Kiadó 1983-ban. Évente 3 kötete jelent meg. Kiváló fordítók és szakemberek - régészek, történészek, nyomdászok - segítségével jött létre a magyar változat, tényleg köszönet illeti mindazokat, akik e hét éven át tartó vállalkozásban egykor részt vettek. Mintha valóban nem gyerekeknek szánt Mi micsoda, vagy még inkább az elmélyültebb Szemtanú érett, pontosan elkapott felnőtt változata lett volna; a szöveg és képek összhangzó informativitása azóta is etalon. Ezt a fajta ismeretterjesztést - azaz pontosabban a közönségét - teljesen elhalászta a dokumentum-filmes csatornák dömpingje. Ahol az ilyen, pontos, tudományos igényű összefoglalásokat mára teljesen kiszorította a doku-reality sokkal dinamikusabb, a beleélést, az "egykorokban lakást" előtérbe helyező műfaja - ez akár elhozhatná e kötetek reneszánszát, mélységesen meghálálják ugyanis a kézbe vételt. Mert bár minden azonnal és címszóval kereshetően ott van a neten, böngészhető - de korántsem biztos, hogy az összefüggések, a szövegkörnyezet ennyire teljes biztonsággal eléd áll, ha az erősen lexikonszerű netre hagyatkozol... 

Fontos tudásról árulkodik amúgy a sorozatcím - a múlt, ahogyan mi ismerjük, mindig a narratíváinkból (az ismereteink adott pillanatban képpé összeálló egészének látványaiból) születik. A pozitivista rendszerek múltja teljesen másképp nézett ki, mint például a szocializmus (rövid, létező) korszakában megfogalmazódó múlt - és egyiknek sem igen van köze a ma olykor egymással párhuzamosan közbeszédben tartott múlt-képekkel. A múlt valójában a róla vallott előítéleteinkből születik. Ez a sorozat a tudományos szemlélet követelésének megfelelően amennyire lehet, megkísérli egyfajta objektív látásmód folyamatos életben tartását - azaz amennyire lehet, nem ad teret az előítéleteinknek. Egykor ez adta a rangját - illetve az, hogy a kor színvonalát meghaladó minőségben szerepeltek benne a fotók. (Megdöbbentő amúgy, milyen hihetetlen fejlődésen ment keresztül a nyomdatechnika e téren...) ami pedig a kötetek kivitelét illeti, klasszikus, szép, a mérethez méltó kötést kaptak ezek a könyvek - könnyedén tolerálják a gyakori lapozást (a költséghatékony tömeggyártás mai teljesítménye ennek tükrében amúgy egyszerűen szégyenletes...)

Érdekes tény, hogy amikor ez a sorozat elindult, egyértelmű "hűha" reakciókat szült - s mire véget ért, gyakorlatilag elavultnak számított a képi minősége... viszont az a kritikus, és alapjában mégis igen toleráns hangnem, ami a szövegeit jellemzi, máig példa lehetne. Így, ennyire korrekt, távolságtartó, s mégis közérthető módon kell a múltakról beszélni - a propaganda nélkül, ami az egykorit mindig csak a mai érdekeket támogató önigazolás gyanánt használja. Érdemes kézbe venni ezeket a köteteket - mert nem akarják eldönteni, hogyan kell nézned a múltat, csak megmutatnák, hogyan lehet...

A megjelent kötetek:

David Oates - Joan Oates: A civilizáció hajnala (1983)
Philip Rawson: Az indiai civilizáció (1983)
P. R. S. Moorey: Bibliai tájak (1984)
Alan Johnston: Az archaikus Görögország (1984)
Nicholas Postgate: Az első birodalmak (1985)
Philip Dixon: Britek, frankok, vikingek (1985)
Michael Vickers: A római világ (1985)
Roger Ling: A klasszikus görög világ (1986)
D. W. Harding: Az őskori Európa (1986)
A. Rosalie David: Az egyiptomi birodalmak (1986)
John Reich: Az ősi Itália (1987)
Michael Rogers: A hódító iszlám (1987)
Edward Kidder: Az ősi japán (1987)
Peter Garlake: Afrikai királyságok (1988)
John Waechter: Az ember őstörténete (1988)
Georgina Herrmann: Perzsa reneszánsz (1988)
Peter Warren: Az égei civilizáció (1989)
Patrick FitzGerald: Az ősi Kína (1989)
Warwick M. Bray - Earl H. Swanson - Ian S. Farrington: Az újvilág (1989)

Hozzászólások

További bejegyzések