Ki kicsoda Shakespeare műveiben

Fülszöveg

„Shakespeare ​egymaga fele a teremtésnek!” Nem kisebb költő mondta ezt, mint Shakespeare máig is egyik legkiválóbb magyar fordítója, Petőfi Sándor. És Dumas pére hasonlóképp: „Isten után Shakespeare teremtette a legtöbbet.” Shakespeare színpadát évezredek valós és képzelt figurái népesítik be az ókortól a középkoron át a reneszánsz időkig, nők és férfiak, gyermekek és aggastyánok a világ sokféle tájáról, királyok, hercegnők, hősök, koldusok és gyilkosok, bohócok, tündérek, szörnyek és légi szellemek százszínű sokasága. Nehéz ellenállni a kísértésének, hogy ezt a sokaságot számbavegyük. S valóban szinte alig hihető, hogy ez világszerte olyan keveseknek jutott mindmáig eszébe. A nagy drámaköltő hazájában természetesen több ilyen lexikon-féle is született. Ezek egyik típusa enciklopédikus jellegű, részletesen szól a figurákon kívül a darabokról, Shakespeare életéről, családjáról, kortársairól, sőt későbbi kritikusairól és filológusairól is. (Az egyikben pl. tartalmas cikk tárgyalja a költő magyarországi fogadtatását, hatását és fordításait is.) A másik típus kizárólag a drámai művekkel foglalkozik, ezeknek karaktereit tárgyalja betűrend szerint. Jelen munkám az első magyar kézikönyv e nemben. Az angol minták közül a másodikhoz áll közelebb, vagyis a Shakespeare teremtette alakokat sorakoztatja fel ábécérendben, ám bizonyos többletet is nyújt e mintákhoz képest. Elsőként azzal, hogy nemcsak a drámai művek, hanem az elbeszélő és lírai költemények szereplőit is számbaveszi. Másfelől azáltal, hogy nem csupán a kérdéses figurának a darabbeli ténykedését írja le, hanem – legalábbis a fontosabbak esetén – alapos jellemzést is ad róluk, dramaturgiai funkciójukról, történelmi hősök esetén a valós figura és a drámai alkat viszonyáról és a különbségek eszmei vagy művészi indokairól; általában megjelöli a forrásokat, ahonnan a szóban forgó figura Shakespeare kezébe jutott, hogy általa új életre keljen. Megemlítem továbbá azokat az irodalmi és zenei műveket is, amelyek egy-egy Shakespeare-alak utóéletét adják. Ezek révén sok minden megtudható, ami az olvasott vagy a színpadon, filmen, tévében látott mű jobb megértéséhez szükséges, ami középiskolai vagy egyetemi tanulmányok során a tágas Shakespeare-univerzumban való eligazodáshoz segít.