Függöny fel! - Tarics Péter színdarabjai

Fülszöveg

Tarics Péter 1986-ban – 20 évesen – írta első színdarabját, azóta tíz színműve készült el – felkérésre vagy saját elhatározásából. Ebből hét saját színdarab, három pedig színpadra írt vagy átdolgozott történelmi játék, népkönyv, mese. Saját színműveit történeti kutatásaira alapozva, kordokumentumokhoz hűen írta színpadra, a többinél magas színvonalú írói-dramaturgiai munkát végzett. Saját színműveiben és az általa átdolgozott irodalmi alkotásokban egyaránt a magyar történelem egy-egy jelentős korszakát dolgozta fel és írta színpadra (Attila király, Árpád vezér, Géza fejedelem és Szent István király kora, magyar reformkor, 1848/49, 1919, 1956 és az azt követő időszak), erőteljesebb mondanivalója ugyanakkor azoknak a színdarabjainak van, melyekben magyar történelmi személyiségek (Gróf Széchenyi István, Mindszenty József, Latinovits Zoltán, Bolyai János, Wohlmuth Ferenc) életét, sorsát, keresztútját örökíti meg. Mint vérbeli színházi ember, mint tizenöt kötetes író, és mint tehetséges előadóművész, harmincéves tapasztalatával, komoly szakmai hozzáértéssel, történelmi hűséggel, mindemellett a színházművészet iránti alázattal és a színpad szeretetével és ismeretével nyúlt a magyar történelmi témákhoz, magyar sorsokhoz és fogalmazta színpadra azokat, mindig gondosan megőrizve a színházművészet autonómiáját, nem rendelve alá azt az irodalomnak. Nem monumentális darabokat írt, hanem inkább kamaraműveket, egyfelvonásos monodrámákat, de kétfelvonásos magyar történelmi drámákat is alkotott, ezek szintén fellelhetők a kötetben. Szerencsésnek mondhatja magát, hiszen színdarabjai nem maradtak a fiókjában, hanem valamennyit bemutatták.