Filozófia, lélektan és metafizika Babits irodalomelméletében

Fülszöveg

Babits Mihálynak az irodalom tudományos meghatározására tett kísérleteiben három irányú, elmélyült, de rejtett szaktudományos érdeklődés mutatható ki. E szövegek lélektani motívumokat is tartalmazó ironikusságát a használt irodalomelméleti fogalmak nyilvánvaló ellentmondásossága teremti meg. Az elemzés második szakasza amellett érvel, hogy Babits változó Bergsonétól Szent Ágoston etikája felé forduló morális érdeklődését irodalomelméleti szövegei is tükrözik. A kutatás utolsó fejezete a költő tudatlírája és Zalai Béla metafizikája közötti hasonlatosságot tárja fel. A szövegvizsgálat azt bizonyítja, hogy Babits irodalomelméletében a költői én fogalma a tudat és az öntudatlanság lélektani állapotából ered, ezért az irodalmi kifejezés lehetőségei egyben metafizikai teret is jelentenek az én számára. Rippl Dóra PhD (1977) felsőfokú tanulmányait a PTE filozófia szakán végezte. Doktori fokozatát 2014-ben szerezte a PTE Filozófia Doktori Iskolájában. Ugyanebben az évben nyerte el a Magyar Művészeti Akadémia és a Molnár Tamás Kutató Központ ösztöndíját. Disszertációjában a fiatal Babits munkásságának iróniaelméleti vonatkozásait, valamint a korai elméleti munkái fogalomhasználatában megnyilvánuló filozófiai gondolkodás nyomait és irányát kutatta.