A tékozló koldus 1. - A mentők csillaga

Fülszöveg

Ennek a könyvnek a története még 2001. novemberében kezdődött. Egy televíziós beszélgetésen a műsorvezető azt kérdezte, hogy miért nem írok könyvet a magyar futballról, mire én Könyves Kálmánt ide alkalmazva azt feleltem: mivel magyar foci nincs, ezért róla semmi említés ne tétessék. Partnerem tovább ütötte a vasat: - Mégis miről készítene riportot? - Az egészségügyről, ez az egyetlen igazán életbevágó téma. Egy példával illusztrálva: ez az a szakma, ahol nem fordulhat elő selejt! Míg egy cukrászdában nem származik különösebb baj abból, hogy elsózzák a krémest - megy az óvodába, vagy az öregek napközijébe, egyik helyen sincsenek abban a helyzetben hogy tiltakozzanak ellene, viszont ha az egészségügyben követnek el hibát, az egy kar, egy láb,esetleg az élet elvesztését jelenti. - És miért nem lát neki? - Azért, mert a jelenlegi jobboldali kormány nem engedné meg nekem. A dolog már ki van próbálva: 1992-ben a bíróságok munkájáról akartam írni, jelentkeztem az Igazságügyi Minisztériumban, válaszra sem méltattak. Most ugyanez történne, azzal a különbséggel, hogy az Egészségügyi Minisztérium utasítana vissza. - Ez merő rosszindulat az Ön részéről! Meg vagyok győződve, hogy nagy örömmel fogadnák! - Gondolja? Rendben van, próbáljuk ki. Szembefordultam a kamerával és belemondtam, hogy hajlandó vagyok minden előzetes feltétel nélkül egy könyvet írni az egészségügyről. A műsorvezető dörzsölte a kezét, mint aki egy nagy ügyet segített érvényre juttatni: - Meglátja, mire hazaér, égni fog a telefonvonala. Nem a telefonvonalam égett, hanem én. Összesen egy hívást kaptam, az Országos Mentőszolgálat egyik jogásznője jelentkezett, azt ajánlotta, hogy kezdjem náluk a munkát. Július 10-én, szerda reggel nyolc órára behívtak a Napkelte televíziós műsor stúdiójába, Csehák Judit itt kívánta bejelenteni, hogy megadja az engedélyt. Én már fél nyolckor bent ültem az előtérben, szokásom szerint mindig hagyok időt magamnak a felkészülésre. Csehák Judit is hamarabb bejött, leült az asztal mellé, néhány szót váltottunk, aztán aláírta a felhatalmazást. Nem hiszem, hogy bármilyen szempontból is titoknak minősülne, ezért ide iktatom a szövegét: Felhatalmazom Moldova György írót, hogy az egészségüggyel kapcsolatos készülő könyvéhez az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium irányítása alá tartozó egészségügyi intézményekbe belépjen és - az adatvédelmi rendelkezések betartása mellett - az ott dolgozókkal, valamint a betegekkel riportot készítsen. A felhatalmazás visszavonásig érvényes. Budapest, 2002. július 10. Dr. Csehák Judit Ennyi! - mint ahogy a filmesek szokták mondani egy felvétel után, két ujjukkal csettintve. Nem maradt más hátra, mint hogy munkámat az Olvasó jóindulatába ajánljam. Egész életem legnagyobb terjedelmű könyvét írtam meg ebben A tékozló koldus címet viselő riportban. A több mint kilencszáz gépelt oldalt lehetetlen lett volna egyetlen kiadvány fedőlapjai közé bepréselni, ezért három különálló, mégis egységes egészet alkotó kötetben lát napvilágot. Az Olvasó most a sorozat első darabját tartja a kezében. A sorozat második kötete október 8-án, a harmadik kötet november 8-án jelenik majd meg.