Hamvas Béla

Fülszöveg

A 20. század legátfogóbb magyar szelleme. Otthonos az indiai Védákban és a sztálini kínzókamrákban, ismeri a számok jelentését, az alkímiát, a fák lelkét, a madárfütty üzenetét. A bor szellemének, a magyar lélek titkának, a nyugati kultúra hanyatlásának a legmélyebb ismerője éppúgy, mint a világirodalomnak Homérosztól James Joyce-ig. García Márquez világhírű regényét felülmúlja az a tabló, amit regényfolyamában festett a 20. századról. Óceán? Kontinens? Akkora, hogy mindenki megtalálhatja benne a magának valót, és ez az ezernyi részlet mégsem hullik szét káosszá, hanem olyan egységes rendbe áll össze, akár a kaleidoszkópban. Az egység titka hallatlanul egyszerű. A világ, úgy ahogy van, normális, nem kell tehát egyebet tennünk, mint ennek megfelelően viselkedni – vagyis normálisan. Aminek a törvénye bele van írva minden ember szívébe. Mindig lehetünk normálisak. Akkor is, ha mint a tizenkét nyelvet ismerő Hamvast, elküldenek tökmagjankók raktári segédmunkásnak.