Válogatott novellák és karcolatok

Fülszöveg

"Az elbeszélő Kosztolányi mindig ügyel rá, hogy ne untassa olvasóit. Amit mesélni kezd, mindig kíváncsiságot, várakozást kelt. … Mégis rosszul jár, aki beéri ezzel; aki mondhatnók bedől, a nagy író udvariasságának s azt hiszi, hogy ha már egyszer úgyis tudja a történet végét, nem érdemes újra elolvasnia… Kosztolányi … mindig ad valamit, ami felfedezés és mégis ősi-ismerős. Ráismerünk, mint tulajdonunkra. S ahogy mondják: segít élni… kiegyenesíti a derekunkat: halállal, romlással, kudarccal, bukással, vereséggel szembenézni…. … A boldogság … Kosztolányinak olyan egyedülállóan saját témája, mint nagyon kevés hasonló nagyságrendű írónak a világon. Nagy kockázat ez, az ő szintjén, vállalni a világ valamiféle romantikus látását, vállalni, hogy végül mindent egybevetve, mégis szép az élet, és igent mondani rá… Kosztolányi a nehezebb részt vállalja. (Ottlik Géza)