A napba nézve

Fülszöveg

A kortárs angol irodalom nemzetközileg is elismert vezető alakja, számtalan rangos angol, amerikai, német és francia irodalmi díj birtokosa 1984-ben a Flaubert papagája című rafinált esszéregénnyel tört be az angol irodalomba. Öt évvel később, A világ története 10 és 1/2 fejezetben című művében már kivételes történelmi, művészettörténeti tudását csillogtatta meg. S a kettő között, 1986-ban jelent meg az emberiség végső kérdéseit feszegető regénye, A napba nézve. Egy berepülő pilóta 1941-ben, a La Manche fölött repülve, meglátja a napfelkeltét, majd leereszkedik tízezer láb magasságig, s legnagyobb ámulatára újra megcsodálhatja a felkelő napot. Ezzel a különleges élménnyel kezdődik a könyv, melynek hősnője Jean Serjeant, egyszerű, hétköznapi asszony, korántsem egyszerű és hétköznapi gondolatokkal. A könyvben végigkísérjük örömtelen házasságán, majd megosztjuk vele az anyaság terén és Kínában szerzett élményeit. Megismerjük az élet és halál, a hit és bátorság kérdéseire adott - sokszor bizonytalan - válaszait, melyeket közel száz esztendő élettapasztalatának és életbölcsességének birtokában érlelt ki. Az eredmény egy vérbeli, szellemes és nemesen mulatságos angol regény. "Örömmel köszöntöm innen Mexikóból Julian Barnes kultúrákon átívelő hangját, amellyel áttöri az idő és a műfaj megszokott kereteit, eszmékből és a nyelvből teremt szereplőket, s miközben rácsodálkozik a világra, bátran épít az olvasó intelligenciájára." Carlos Fuentes