Csellengők

Fülszöveg

"Sokszor fohászkodtam így magamban: Istenem, meddig büntetsz még, mit vétettem, hogy ilyen kemény sorsot mértél rám? Kiment néha a tanyán a kút melletti szomorúfűzfához, hosszan nézte a derékba tört öles törzset, amit egy hatalmas égzengés idején vágott át villámkardjával a Teremtő. Ám a fa nem adta meg magát, addig-addig erőlködött, kapaszkodott a kunsági homokban, amíg el nem érte az életét mentő nedvességet. Látva a térdre kényszerített fűzfa kemény életharcát, Tamás erőt merített, s úgy döntött, nem adja fel!"