Angyalmesék

Fülszöveg

- Maga a legjobb ember, akit valaha láttam! - mondta. A hangja ekkor hangos, bátor és határozott volt. És ekkor rátette a kezét a karomra. - Megáldom magát! Ahogy ezt kimondta, éreztem, hogy valósággal égetik a bőrömet az ujjai, s valami hatalmas energia árad szét a karomból az egész belsőmbe. - Kicsoda maga...? - dadogtam összezavarodva, de ő nem válaszolt. A kis ételcsomaggal a hóna alatt kilépett az esős utcára, és egyetlenegyszer sem nézett vissza, de heteken át éreztem azt a bizsergő langyosságot, amit az érintése és áldása okozott.