Csavargóként Párizsban, Londonban

Fülszöveg

Az író az utcán hever Nagyjából így összegezhetnénk e könyv mondandóját és hősének alaphelyzetét, hiszen e kihívó önéletrajzi beszámoló arról tudósít: milyen is, ha az utcán már nem "a téma" - de maga az író hever... Magányosan a dermesztő párizsi éjszakában egy körúti padon várva a hajnalt - avagy sokadmagában a huzatos londoni rakparton, újságpapírba burkolózva... Aki idáig jut, annak jobbára se kedve, se módja balsorsát szabatos mondatokban elbeszélni - akit viszont a sors megkímél ettől, többnyire nemigen kíváncsi efféle sivár kalandokra. Ám kettejük közt, szerencsére, akad még valaki, akit éppen e köztes és önkéntes közvetítő pozíció avat valódi kulcsszereplővé: maga az író. Ezt a könyvet egy huszonéves fiatalember írta, aki ha vakmerőn nem szegül szembe születési kiváltságaival, talán épp az idő tájt veheti át diplomáját Cambridge-ben, Oxfordban - ahelyett, hogy a Szajna- és Temze-parton nyomorúságos „csavargó-akadémiát” abszolválna a nagy gazdasági világválság komor előestéjén. Valóban: Eric Arthur Blair - a későbbi George Orwell - konok önsorsrontóként már-már keresi magának a kudarcot. Előbb megszökik az ígéretes egyetemi karrierelől, hogy öt éven át rendőrködjék Burmában, majd amint megnyílna végre az út előtte a magasabb gyarmati tisztikarba, váratlanul hazatér Európába, és családja legnagyobb rémületére bejelenti, hogy író akar lenni.