Vonal - 52 szöveg Johannes Woanders életén át

Fülszöveg

"Sáros láb földön jár majd. Kövön érdesedik, töreken sebesedik. Göröngyöt tapos, rongyban melegedik, a hideg elől foszlott bőrbe burkolózik. Körül sötét hideg. Körül nyúzva-égető homok. Messziről jön. Valami távoli sós vízről, dágványos partjukat lustán nyaldosó, sziklaoldalba ágyat kaparó folyókon, folyásokon túlról, pusztaság öléről. Ott a mocsarak halott állatok beleit bomlasztják, anyag salakját fövesztik, forrón, lappangón, csírát dédelgetőn. Csíraféreg, nyálkacsomó, embrió a lápi gőzben. Meleg van, fénytelenség, eseménytelenség. Megjárhatatlan, megfoghatatlan árnyas-bíbor derengés, pépben-nyirokban jártas lidérc kavarta keringés. Forgó, gyenge örvény, gyámoltalan, majd erőre kap..."