Móricz Zsigmond

Fülszöveg

Móricz Zsigmond alkotóerejét, egyéniségét egy a leányfalusi kúria kertjében álló terebélyes diófához hasonlította: „némelyik ága merészen az ég felé szökik, a másik alázatosan a föld felé hajol, szinte sátort alkot fölötte. A magasság és a mélység természetes, bölcs egyessége ez a fa.” Féja Géza munkájával, amely a Móricz-életmű zömét magába foglalja, a sokszor méltatlanul támadott és mellőzött író értékeit, magyarságát és emberségét akarta fölmutatni. A könyvet követő Függelékben azoknak az írásoknak egy része olvasható, amelyek az író életének utolsó három évében megjelent Móricz-műveket méltatják, illetve az író alakjára emlékeznek. Bizonyítják, hogy Féja Gézának élete végéig szívügye maradt a Móricz Zsigmondot sújtó szokásos hazai „feledés” elleni küzdelem. Féja Endre