A tengeribeteg bálna - Útikalauz ától cetig

Fülszöveg

Ez a „tengeribeteg bálna” is csak Kishon fejében születhetett meg! És akár Tel-Avivban él, akár a svájci Appenzell faluban, szó- és szólásfacsarásait, üde nyelvi nyegleségeit, bohó történeteit mintha a Nagymező utcában csevegné – még mint Kishont Ferenc –, immáron többtucatnyi könyvével, filmjével, színdarabjával a háta mögött. Képtelen szóképek és tótágast álló történetek követik egymást, gazdag ismereteket nyújtva az olvasónak: hány pillangó található Rodosz szigetén a Millió Pillangó völgyében? Van-e lovas szobor minden olasz háztartásban? Lehet-e viccet mesélni egy svájcinak? Mulatságos kalandok adják a válaszokat. A hollandok fájdalmasan félreértik, amikor a „legősibb foglalkozás” képviselőit keresi: „A Földművelésügyi Múzeum zárva van” – mondja a gyógyszerész… „Megzenésíti” egy-egy országról kialakult közhelyeinket, kiegészítve megfigyeléseivel. De miközben egymás mellé kötözi a pellengérhez a fecsegő olaszt, a fontoskodó svájcit, a ledér franciát – s a furfangos izraelit –, nem szeretetlenül ítél, jut egy-egy simogatás is mondannyiuknak. Ám a pellengér az pellengér, igaz lehet, amit befejezésül ír: „…. a szerző utolsó ilyen tárgyú munkája, mivel ha elolvassák, egyetlen valamirevaló ország sem ad neki többé vízumot…” Hacsak föl nem mentik őt, mert bűneit hallatlanul mulatságos, jóízű, vidám és színes könyvben követte el.