A nagy szabadítás

Fülszöveg

Keldale dús lombú, zölden pompázó völgyeiben a mai napig hallani vélik egy csecsemő fojtott, elesett sírdogálását. A legenda szerint háromszáz évvel ezelőtt halálra vált yorkshire-i parasztok, akik a keldale-i apátságban kerestek menedéket Cromwell fosztogató, a falvakat feldúló hadai elől, úgy próbáltak elcsöndesíteni egy kisdedet, hogy szorosan kendőkbe bugyolálták.<BR><BR> A BŰN VÖLGYE<BR><BR> Keldale ódon házainak és a házaknál is régebbi titkainak idilljét most a Scotland Yard detektívfelügyelőjének, egyúttal Asherton nyolcadik őrgrófjának érkezése zavarja meg. Lynley-t, valamint az eléggé visszataszító modorú Barbara Havers őrmestert azért küldték a helyszínre, hogy kinyomozzanak egy véres gyilkossági ügyet, ami teljesen feldúlta ennek a békés vidéknek a mindennapjait. Mert a kövér és csöppet sem vonzó Roberta Teysre a vasárnapi ruhájában, az ölében egy fejszével a tanyájuk csűrjében találnak rá, a lábai előtt apja lefejezett holttestével. A lány csak annyit mond: „Én voltam az. És nem bántam meg.”, aztán nem szólal meg többé.<BR><BR> De ahogy Lynley és Havers egyre mélyebbre hatolnak ebben a sötét útvesztőben, és felfedik ennek a látszólag nyugodt angol falunak a titkos botrányait és elképesztő bűnügyeit, úgy kerülnek egyre közelebb a megoldáshoz – és szembesülnek közben saját életük kínzó rejtélyeivel is.<BR><BR> A nagy szabadítás nem véletlenül lett Agatha-díjas első regény, hiszen egy olyan írónő jegyzi, akit méltán tartanak Agatha Christie utódjának. Elizabeth George szinte valamennyi regénye sikerlistás a világ számos országában, Lynley felügyelő Poirot és Miss Marple lenyűgöző karaktereinek sorába illik.