Monty Python és a Szent Kehely avagy: Gyalog galopp

Fülszöveg

Sajnos az a fordítás, amely viszonylag röviddel a film elkészülte után íródott, s amelyből a magyar közönség megismerhette a művet, erényei mellett tele van hibákkal. Számos kifejezést, utalást nem értett a szövegíró, így azokat tévesen interpretálta. Vagy csak egyszerűen nem izgatta magát. Érthetetlen például, miért kellett a kókuszdió helyett - amellyel tudvalevőleg a lódobogást utánozzák a filmben - tököt írni. Egyrészt szemmel látható, hogy nem tök van a "lovasok" kezében, másrészt pont az a vicc, hogy a kókuszdió, a tökkel ellentétben, ismeretlen volt a középkori Britanniában. Avagy mi, magyarok csak akkor nevetünk, ha valami alpári poént hallunk? És a szinkron telis-teli van ehhez hasonló, a Monty Python csoport stílusától teljesen idegen szellemeskedés-merényletekkel. Egy másik példa: A Ni-lovagok díszcserje-ágyást (shrubbery) kérnek Arthur királytól, ami csak az elmúlt évszázadokban lett a tipikus angol kert ékessége. A szinkronban szereplő rekettyés viccesnek hangzó szó ugyan, csak éppen a poén lényege vész el: a film játszódásának időpontjában a díszcserje-ágyás még nem volt föltalálva. Súlyos visszaélés ez azzal a ténnyel, hogy a magyar közönség túlnyomó részének nem volt módja összehasonlítani a fordítást az angol szöveggel. Továbbá: ugyanazt az angol színészt nem minden jelenetben ugyanaz a magyar kollégája szinkronizálja, s fordítva: egyazon magyar művész hol ennek, hol annak az angol szereplőnek kölcsönzi a hangját. Azaz: a szinkron készítői egész egyszerűen nem ismerték fel, az öt színjátszó Python-tag közül éppen ki látható a vásznon. Szakmai csőd. Pedig elég karakteres arcuk van. Hála szerénységünknek, végre itt az első hiteles, Python-hű magyar fordítás. Jó szórakozást kívánunk Önöknek, mégpedig hajjaj! Galla Miklós