És lámpást adott kezembe az Úr

Fülszöveg

B. S. ALDRICH regénye a 19. századi Amerika romantikusnak vélt, de valójában zord világába vezeti az olvasót. Abbie Deal, a szép fiatal lány családjával és számtalan bevándorlóval együtt útra kel nyugatra, a végtelen préri felé, hogy új otthont teremtsenek maguknak. Küzdelmes életükben hosszú évekig csak lelkük mélyén dédelgethetik álmaikat: a gazdag termést, az abbamaradt iskolai tanulmányok folytatását, a megérdemelt pihenést és a nyugodt öregkort. Ezzel szemben időről időre éhínséggel, váratlan szerencsétlenségekkel és az indiánoktól való félelemmel kell szembenézniük. Abbie Deal mégsem lázadozik a sorsa ellen, mert úgy gondolja, hogy e végletek között akadnak olyan tökéletesen szép napok is, melyeknél szebbet a préri szülötte sem vízen, sem szárazföldön nem tud elképzelni. Töretlen bizakodással tekint a jövő felé akkor is, amikor már unokájának adja tovább életfilozófiáját: "A szerelem végigkísér minket az egész életen. Olyan, mint egy lámpás, amelyet a kezünkben viszünk. Egy lámpás, amelyet kezünkbe adott az Úr. Először a gyermekes boldogság gyújtja meg, azután a romantika, azután az anyaság, azután talán a kötelesség... Igen, én azt hiszem, hogy a szeretet és a szerelem lámpás az asszony kezében."