Vigyázz, kalózhajó!

Fülszöveg

A Vigyázz, kalózhajó! két német segédcirkáló rendkívül érdekfeszítő történetét meséli el, s mindazt a pusztítást, melyet a II. világháború során a szövetséges hajók között véghezvittek. Az egyik a 20.3 cm-es ágyúkkal felfegyverzett Admiral Hipper cirkáló, mely gyors volt, hatalmas tűzerővel rendelkezett, és fedélzetén a német haditengerészet jól képzett matrózai szolgáltak. A másik a Hansa Hajótársaság átépített kereskedelmi hajója, a Kandelfels, amelyet 15 cm-es lövegekkel láttak el, és amelynek legénysége elsősorban tartalékosokból állt; ez Pingvin néven járta a tengert. A várakozásokkal ellentétben a tartalékos állomány jelentős veszteségeket okozott a szövetséges hajóparkban, nem kevés dicsőséget szerezve az anyaországnak és saját maguknak. Kezdetektől fogva hadihajóként működő testvérhajója ugyanakkor jóval kevésbé volt eredményes, és igen csúfos véget ért. Ernst Krüdernek, a Pinguin és Wilhelm Meiselnek, az Admiral Hipper kapitányának nagymértékben különbözött a parancsvezetési stílusa - az előbbi azon volt, hogy a lehető legkevesebb ember halálát okozza, míg az utóbbi az elpusztított hajók legénységének számában mérte eredményességét. E könyv szerzője részletesen elmeséli Krüder legmerészebb tettét: a Pinguin kapitány inkább elfogta, mintsem elpusztította a teljes norvég Atlanti Bálnavadászhajó-flottát, ami - véleménye szerint - "óriási katasztrófa" lett volna. Olvashatunk a portyázó, állig felfegyverzett német kalózhajók számára könnyű célpontot jelentő kereskedelmi hajók kapitányainak és matrózainak kivételes bátorságáról és tettrekészségéről is.