Sharpe haragja

Fülszöveg

1811-et írunk. Miután a brit hadsereg Portugália egy kis területére szorult, Spanyolország pedig Cádiz kikötővárosa kivételével a megszállók uralma alá került, úgy tűnik, a franciák megnyerték a háborút. Richard Sharpe kapitánynak semmi keresnivalója sincs Cádizban, ám amikor egy francia kézen lévő híd elleni támadás katasztrofális véget ér, Sharpe hűséges őrmestere, az ír Harper, és az ellenszenves Moon dandártábornok társaságában a franciák ostromolta városban találja magát. A városban, ami egyben politikai rivalizálás színtere is. A spanyolok közül néhányan úgy vélik, országuk jövője szempontjából az lenne a legjobb, ha véget vetnének a Nagy-Britanniával kötött szövetségnek, és egyezséget kötnének Napóleon Franciaországával. Ezen szándékuk csak tovább erősödik, mikor kezükbe kaparintanak néhány levelet, melyeket a brit nagykövet írt egy prostituáltnak. Zsaroláshoz folyamodnak, Sharpe-ot pedig, aki London szegény-negyedében nőtt fel és tanult meg harcolni, elküldik Cádiz sikátoraiba, hogy megkeresse a nőt, és visszaszerezze a leveleket. A zsarolók legyőzése azonban még nem menti meg a várost. Ez a feladat Sir Thomas Grahamre, a karizmatikus skótra vár, aki támadásra vezeti kisszámú brit haderejét a francia ostromgyűrű ellen. Csakhogy a támadás balul sül el. Sir Thomas csapdába esett seregének túlerővel kell szembenéznie, és egy márciusi reggelen Barrosánál Richard Sharpe a valaha vívott egyik legádázabb gyalogsági összecsapásban találja magát. Sir Thomasnak megvan a saját oka a bosszúra, ahogy Sharpe-nak is, aki azért vesz részt a csatában, hogy megkeressen egy francia ezredest, annak a katasztrófának az okozóját, mely miatt Cádizba került. A véres, zavaros csatában Sharpe és a britek bosszút állhatnak és győzelmet arathatnak, ám ezért borzalmas árat kell fizetniük. Sharpe régi és új rajongóit egyaránt magával ragadja hősük fantasztikus kalandjainak sodra, a részben történelmi, részben kitalált diadal, a Sharpe haragja.