Kortárs útlevelére (Radnóti Miklós 1909-1935)

Fülszöveg

Radnóti másnap utazott vissza Szegedre, a beírás tehát csakis 1932. május 20. után kerülhetett a kötetbe, valószínűleg nem sokkal később. Mégpedig vélhetően azon példányok egyikébe, amelyeket – mint ahogy azt Baróti Dezső visszaemlékezéséből tudjuk – a költő szegedi barátai mentettek ki a házkutatást végző rendőrök elől (Baróti Dezső: Kortárs útlevelére. Bp., 1977. 183.) Az egyelőre még megválaszolatlan kérdés, hogy a példány milyen úton jutott a szegedi könyvtárba: Radnóti személyesen vitte egyik ott dolgozó ismerősének, vagy közvetítőt kért meg a feladatra. Óvatos célja egy lehetett vele: palackpostát indított útjára, hogy (legalább) ennek az egy példánynak majdani olvasói ne csupán a verseket ismerjék meg, hanem a könyv hányattatott sorsát is.