Az átlátszó város

Fülszöveg

"A szerző képeiből, a hasonlataiból, a messzefekvő asszociatív elemeknek váratlan összevonásából bontakoznak ki a szépség hétköznapjai, vagy a hétköznapok szépsége: "Az eső ugyanúgy zuhog, / de amikor elmész, madarak repülnek / át a szobán". Eltakarja a mögöttes bonyolultságot, de a színest kivillantja a szürkéből. Munkamódszere mintegy elnyeli a vers utózengését; belül, a verstestben 'zenget'. Bajtai Andrást az jellemzi, milyen jól ismeri, veszi észre s figyeli, fejezi ki az apróságokat, a kis mozgást, az egyszeri jelentéktelenségek jelezte jelentőséget, magát a mozaikos valóságot. Mindeközben pedig versei, a versegészek összeszedetten sorakoznak szóval már alig illethető, foszforeszkáló karakterükben." (Vasadi Péter)