Emlékezet és azonosság

Fülszöveg

„Megadatott számomra, hogy személyesen is megtapasztaljam a ťrossz ideológiáitŤ. Kitörölhetetlenül élnek emlékezetemben. Először jött a nácizmus. Amit azokban az években láthattunk, már önmagában is elég szörnyű volt. Ám a nácizmus számos aspektusa abban az időben ténylegesen rejtve maradt. Az Európát elárasztó és megrontó rossz valódi dimenzióját nem fogta fel mindenki, még azok közül sem, akik a legközelebb voltak ennek az örvénynek a középpontjához. A rossz hatalmas kitörése borított el minket, s csak fokozatosan kezdtük felismerni valódi mibenlétét. Akik felelősek voltak érte, nagy erőfeszítésekkel rejtették el önnön gonoszságukat a világ szeme elől. Mind a nácik a háború idején, mind a kommunisták a háború utáni Kelet-Európában igyekeztek elleplezni a közvélemény elől azt, amit műveltek […]. Később, a háború véget értével azt gondoltam: az Úristen tizenkét évet adott a nácizmusnak, s tizenkét év után ez a rendszer összeomlott. Úgy látszik, ez volt az a határ, amelyet az isteni Gondviselés szabott ennek az őrületnek. […] Ha a kommunizmusnak több adatott, s még további évek állnak előtte, gondoltam akkor, úgy ennek valami értelme kell legyen. […] Azt kellett gondoljam, hogy erre a rosszra valamiképpen szüksége van a világnak és az embernek. Megtörténik ugyanis, hogy az emberi egzisztencia bizonyos konkrét helyzeteiben a rossz valamilyen mértékben hasznossá válik, amennyiben alkalmat teremt a jó színre lépésére. Vajon nem úgy határozta meg Johann Wolfgang von Goethe is az ördögöt, mint ťaz erő része, mely örökké rosszra tör, s örökké jót mivelŤ?” Ez a könyv valójában a 2005. április 2-án, 84 évesen elhunyt II. János Pál végrendeletének készült. Írása során az 1993-as Castel Gandolfó-i beszélgetések témáihoz tért vissza. Akkoriban két lengyel filozófus, Józef Tischner és Krzysztof Michalski, a bécsi Institut für die Wissenschaften vom Menschen alapítói kérték fel kritikai elemzésre – mind történelmi, mind filozófiai nézőpontból – a XX. századot mélyen befolyásoló két diktatúráról, a nácizmusról és a kommunizmusról. Az akkor rögzített beszélgetéseket később átírták, a Szentatya azonban jónak látta még egyszer, szélesebb perspektívában is visszatérni az akkori dialógusban felvetett kérdésekre. Az akkori beszélgetésekből kiindulva a reflexió horizontját kitágítva akart tovább lépni. Így született meg ez a könyv, amely az emberiség sorsának néhány alapvető fontosságú témájával néz szembe a harmadik ezredév első pillanataiban. A kötet megőrzi a dialógus irodalmi műfaját, mert az olvasó így könnyebben észreveheti, hogy nem akadémikus diskurzusról van szó, hanem olyan családias beszélgetésről, amely ugyan gondosan sorra veszi a megoldásra váró problémákat, mégsem törekszik kimerítő elemzésre. A kérdések jelen formái szerkesztés eredményei. Céljuk az, hogy élénkítsék az olvasó figyelmét, s hozzásegítsék őt a pápa gondolatainak minél pontosabb befogadásához. Kívánjuk, hogy bárki olvassa is ezt a könyvet, találjon benne választ legalább egyik-másikára ama kérdéseknek, amelyeket biztosan ott hordoz szívében.