Örök magyar március (Nemzeti könyvtár 63.)

Fülszöveg

ELŐSZÓ A magyarság nem bővelkedik nemzeti ünnepekben, mindössze két nagy történelmi eseményünk évfordulóját üljük meg: 1848 március tizenötödik és 1849 október hatodik napjának emlékét, a szabadság és a nemzeti gyász ünnepét. 1848 márciusának erőfeszítéseihez hasonló cselekedeteket nem egyszer véghez vitt a magyar nemzet és többízben elszenvedett olyan veszteségeket, mint valamikor október hatodikán. Mégis ez a két nap nemzeti ünnep lesz minden időben. Amíg a magyarság él, minden március tizenötödikén megszállja a márciusi láz, október hatodikán pedig a magábaszállás. Március tizenötödike minden időben azt tanítja, hogy a szabadság leheletére tavaszi bőséggel nyílnak ki a magyarság képességei. Október hatodika pedig tanúságot tesz arról, hogy a holtak ujja néha különb utat mutat a közösségnek, mint a gyarló nemzedékek élő szava. Ebben a kicsiny füzetben az örök magyar márciussal foglalkozunk, szabadságeszménkkel és függetlenségi öntudatunkkal, legnagyobb nemzeti erényeinkkel, melyek szökőforrásként törtek föl 1848 márciusában. Ma midőn annyifelől fúj a szél és meglepetést meglepetésre halmoz a történelem, áldozzunk ezen a napon örök eszményeinknek, melyeknek itt, bévül diadalmaskodniok kell, bármint fordul Európa sorsa.