A boldogság nagykönyve

Fülszöveg

"Minden korban éltek szellemóriások. Tanításaik időtlenebbül élnek minden időben, örök tudásként. Kell "valaminek" lennie bennünk, ami örök - hiszen a neki szóló tanítások a kezdetektől fogva rendületlenül kísérik az embert földi útján. Kísérik, és nem változnak. A földön minden tudományt túlszárnyal az idő. Egyetlen tudás vonul át korokon és emberi történelmen, töretlenül állva az időt - szilárdabb a kőnél, erősebb a vasnál, égőbb és világítóbb a tűznél, rendíthetetlenebb minden anyagnál: a lélek tudása, a görögök nevezték így hajdanán. Minden léleknek szüksége van erre a tudásra, amely maradandóbb az anyag avuló, hamvadó ismereteinél - mindig, minden korban, amíg az ember él. Bennünk rejlik a titkok titka - mélyen a szívünkben és a gondolatainkban. Megélni, láthatóvá, érzékelhetővé tenni mindazt, amiben hiszünk, amit jónak és helyesnek tartunk; megvalósítani, amiért a földre jöttünk: a békés te­remtést másokkal és önmagunkkal egyetértve - nagy emberi feladat."