Háború és béke IV.

Fülszöveg

Hatalmas történelmi korkép, megannyi emberi sors nagyszerű megjelenítése, császárok és katonák, hercegek és parasztok, az olvasót holtáig elkísérő emlékalakok, a géniusz művészetével ábrázolt szerelem, csöndes hétköznapok, örök emberi boldogságvágy és kísérleti történetfilozófia — egészebb világ teremtésére elbeszélő még aligha vállalkozott, mint Lev Tolsztoj e regényében. Az író soha azelőtt, sem azután nem lelte ilyen megszállott örömét az alkotásban, mint a Háború és béke hét bő esztendejében, mikor szelleme minden erejével a regényt fűtve, „csak írónak, semmi másnak” vallhatta magát. A mű ezernyi epizódjában rengeteg szereplő bukkan fel előttünk, de Tolsztoj jellemábrázoló ereje valamennyit felejthetetlenné teszi. Az egyediben mindenütt meglátja és megmutatja azt, ami általános érvényű. Ezért él és hat ez a páratlan regény örökké, és minden kor számára van mondanivalója.