Artha-sásztra

Fülszöveg

Chanakya Pandit világhírű műve az Artha-sásztra, a legkorábbi politikatudományi értekezés. Mivel Csandragupta Kr.e. 321-ben került trónra, így az Artha-sásztrában összefoglalt gondolatok nagy valószínűséggel a harmadik-második század fordulóján keletkeztek. Manu Törvénykönyve és a Vátszjájana alkotta Káma-szútra mellett az Artha-sásztrát is megemlíti a Panycsatantra bevezetése. Chanakya géniusza oly kimagasló, hogy számtalan további művet is neki tulajdonítottak, az asztronómiától a matematikáig. Mivel tanácsadói hivatalához a politika és a diplomácia elválaszthatatlanul hozzátartozott, Chanakya beszédes melléknevet is kapott. Nevezetesen Kautiljaként is ismerik, melynek jelentése fondorlatos, csavaros. Talán itt lelhető fel a hasonlóság Machiavellivel, aki A fejedelem című munkájában a kor politikai és diplomáciai gyakorlatát ismertette. Machiavelli hírhedt alapelve a politikai eszközök iránti közömbösség, ami akár a diplomáciai rászedést, fondorlatot és ármányt is megengedhetőnek tartotta. Hasonló vonások Chanakya művében is felfedezhetők, bár kettejük helyzetére jól rávilágít Nehru az India fölfedezése lapjain: Chanakyát tartják az indiai Machiavellinek, és ez az összehasonlítás bizonyos fokig helytálló. De minden vonatkozásban nagyobb személyiség volt, szellemileg, és a cselekvés terén egyaránt. Ő nem pusztán a király követője, nem csupán a mindenható császár alázatos tanácsadója. Merész cselszövő volt, büszke és bosszúálló, soha nem feledkezett meg apróságokról sem, soha nem feledte a célját, minden eszközt felhasznált az ellenség félrevezetésére és legyőzésére, kezében tartotta a birodalom gyeplőjét, és inkább kedves tanítványának, semmint urának tekintette a császárt.