Így tanulok nyelveket

Fülszöveg

Ha valahol nyelvismereteimre kerül a szó, az emberek mindig ugyanazt a három kérdést intézik hozzám. Én mindig ugyanazokat a válaszokat adom. Ezt a könyvecskét azért írtam meg, hogy kollektíven felelhessek rájuk. 1. kérdés: Lehet-e tizenhat nyelven tudni? Válasz: Nem, nem lehet. Legalábbis egyforma színvonalon nem. Anyanyelvem csak egy van: a magyar. Az orosz, az angol, a francia és a német a magyarral egyszerre él bennem. Ezeket bármely kombinációban, azonnali „váltással” fordítom egymásra. Olasz, spanyol, japán, kínai vagy lengyel nyelvi feladatok esetén fél napot szoktam szentelni jegyzeteim átnézésre és a tanultak felfrissítésére. A többi hat nyelven csak szép- és szakirodalmi fordítási gyakorlatom van. 2. kérdés: Miért nem vállal nyelvoktatást? Válasz: Nem ez a mesterségem. A tanításhoz nem elég, hogy az ember egy sereg nyelvet elsajátított. Ha a statisztikai adatok gyűjtőiben több humorérzéket sejtenék, az összeíróívek „foglalkozás” rovatába azt írnám: „nyelvtanuló”. A tanítás más szakma. Biztosan van a világon sok szerencsétlen ember, aki több hasműtéten esett át. Mégsem adná senki kezükbe a kést azzal, hogy annyi tapasztalatot szereztek, most már nyugodtan elvégezhetnek maguk is egy operációt. 3. kérdés: Kell-e nyelvtehetség ahhoz, hogy az ember ennyi nyelvet meg tudjon tanulni? Válasz: Nem, nem kell. A művészeteket kivéve minden emberi tevékenység eredménye az érdeklődés intenzitásától és a befektetett energia mennyiségétől függ. Aki szívesen bolyong a szavak és gondolatok erdejében, az biztosan célhoz ér. Saját tapasztalataimból szűrtem le ezt a következtetést; megfigyeléseimről szeretnék beszámolni e kis könyvecskében. Fogyatékosságai az én hibámból születtek. Érdemeiért azoknak jár elismerés, akiket idéztem. Olvasóimnak szeretetébe ajánlom. Lomb Kató