Presser könyve 1-2.

Fülszöveg

„Nem klasszikus önéletrajzot írtam, abba bele sem kezdtem volna." – mondta egy interjúban Presser Gábor, és könyve valóban nem követi a klasszikus önéletírás hagyományait. A megjelenése óta számtalan kritika született, amelyek mind dicsérték a könyvek egyedi hangját és hangulatát, a sok apró izgalmas könyvészeti megoldást, kikacsintást és kiszólást a szlengszótártól a QR-kódokig, és persze nem utolsósorban magát a szöveget. Presser Gábor különleges, személyes hangú visszaemlékezésein keresztül bepillanthatunk egy (nagy) generáció hétköznapi küzdelmeibe. Közben szinte halljuk a dalokat, tapinthatóvá válik a kémia, amely létrehozta az LGT zseniális dalait. Megelevenedik előttünk egy lassan feledésbe merülő Budapest (és az egész szocialista tábor) képe, a klubok, a hivatalok, a házibulik, az éttermek, a lemezboltok, a férfiszabóságok régmúlt világa. Bepillanthatunk a legendás Nyugati téri koncertek kulisszái mögé, megismerhetjük a színházi próbák titkait a Broadwayn és a Vígszínházban. Már az első könyv megjelenése előtt tudni lehetett: Presser Gábor önéletrajza a második rész megjelenésével válik teljessé. A páratlanul gazdag életút történetei a második kötettel még messzebbre vitték az olvasót egy gondolkodó művész emlékeinek világába. Barátságok, anekdoták, korrajzok, világhírű zenészek, szakmai kulisszatitkok, minden, ami az első kötetben már nem fért el. A Presser könyve és a Presser könyve 2 így együtt lesz igazán – Parti Nagy Lajos szavaival élve – „Presser-kész, memoárpróza a javából”.