Láncreakció - Az atombomba története

Fülszöveg

1896-ban Henri Becquerel különös sugárzást fedezett fel az urániumban, amit Marie Curie radioaktivitásnak nevezett el. A következő évtizedekben olyan német fizikusok, mint Max Planck, Albert Einstein és Werner Heisenberg döntően hozzájárultak az atommagon belüli folyamatok megértéséhez. Göttingenben, a magfizikusok Mekkájában egy amerikai diák, J. Robert Oppenheimer is tőlük tanult. 1939 elején a kutatókat fellelkesítette Otto Hahn közlése: az atommag hasítható. Megtették hát az első lépést az atomenergia felszabadításához vezető úton. Fél évvel később azonban kitört a második világháború, és az addig egymással baráti viszonyt fenntartó és heves vitákat folytató fizikusok hirtelen két egymással ellenséges hatalmi tömb titoktartásra kötelezett alattvalóivá lettek. Hubert Mania ebben az izgalmas könyvben elbeszéli az első atombomba történetét, az ötletek, felfedezések és elképzelések láncreakcióját. Mesél a tudósok intrikáiról, a tudományos és emberi irigységről, de a nagy kalandban résztvevők zsenialitásáról is.