A Vatikán hamis prófétái (Összeesküvés elméletek 19.)

Fülszöveg

A Vatikán, mint a katolikus vallás központja, gyakorlatilag intézményesítette a hitet és a hitrendszert. Ennek középpontjába állította Istent és Jézust, a mindenkori pápát pedig tévedhetetlenséggel ruházta fel. Ennek az alig fél négyzetkilométer kiterjedésű városállamnak egykoron elképesztő befolyása volt a világ eseményeire, vagyis történelemformáló ereje elvitathatatlan. Korunkra a katolikus-keresztény vallás a maga klasszikus formájában egyértelműen háttérbe szorult. Hiszen az emberek a tudomány és technika fejlődésével világiasabbá váltak. Ennek eredményeként a Vatikán befolyása mintha jelentősen csökkent volna, azonban tudható, hogy a színfalak mögött a mindenkori pápa továbbra is igen jelentős nyomást képes kifejteni államfőkre, királyokra, egész közösségekre, sőt, akár kormányokra is. A közvélekedés szerint ez annak köszönhető, hogy Jézus földi helytartója százmilliós tömegeket tud megmozgatni, ezeknek a véleményét formálni. Nem elhanyagolható ugyan, de mégsem ez a legfontosabb eszköze a Vatikánnak ahhoz, hogy akaratát képes legyen véghezvinni. A Vatikán ugyanis (sok egyéb mellett) komolyan érdekelt a különböző, nemzetközi pénzügyekben, van saját bankhálózata, számos befektetése (egyebek mellett a fegyvergyártó Beretta is a szent portfólióhoz tartozik), így aztán olyan vagyon felett rendelkezik, amit senki nem hagyhat figyelmen kívül. Véleményünk szerint a katolikus egyház számos módon furakodott be elvileg szuverén országok döntéshozó testületeibe, vagy tesz azokra igen komoly nyomást, amennyiben úgy látja az érdeke. Egyesek egyfajta, magától Istentől eredeztetett háttérhatalomról is rebesgetnek, jezsuita érintettséggel. Egy dolog biztosnak tűnik: A Vatikánról kialakult-kialakított közkeletű kép, vagyis az, hogy egyfajta tisztán vallási központ, ahol jámbor papok és szentéletű vezetők bújják a Bibliát, valamint buzgón imádkoznak az egyetlen Istenhez, egyszerűen nem felel meg a tényleges valóságnak, majdhogynem teljességgel hamis. Elképzelhető ugyan, hogy annak idején, amikor a pápai állam létrejött - elsősorban Nagy Konstantinnak köszönhetően -, akkor még valamiféle magasztos cél érdekében ténykedtek a katolikus hit felkent vezetői, azonban ez a missziótudat mostanra tökéletesen eltűnt és helyette nincs más, mint egy szakrális alapokra felépített miniállam, mely becsapja a híveket, tévútra vezeti őket, és mindemellett mintha globális dominanciára is törne. Igen, ez utóbbi kissé viccesen hathat, hiszen a Vatikánnak nincs hadserege, sem olyan gazdasági ereje, ami által az efféle ambíciókat valóra lehetne váltani. (A korábban említett vagyon egészen más célokat szolgál.) Amennyiben viszont felvetjük annak lehetőségét, hogy a Vatikán nem más, mint a globális háttérhatalmi gépezet egyik ága, sőt, annak fontos része, úgy máris értelmet nyerhet az iménti kijelentés. A Vatikán az utóbbi időben szemmel látható módon távolodik el eredeti és mindeddig megváltozhatatlannak hitt tanításaitól (dogmától), egyre komolyabban ártja bele magát a napi szintű politikába, vezetőik, főképpen a Pápa megnyilatkozásai visszatetszést, megbotránkozást keltenek világszerte. A szentekről kiderült, hogy nem csak maguk felé hajlik a kezük, de pedofil-botrányok, pénzügyi visszaélések, korrupció, rabszolgatartás (gondoljunk csak a Magdolna mosodákra), gyilkossági ügyekben való esetleges érintettség gyanújára… Mindezek alaposan megnyirbálták az Egyház tekintélyét, és kétségbe vonhatóvá tették annak tényleges szentségét. Vatikánváros történelme során számos esetben fordult elő, hogy a pápai trónt olyan személyek foglalták el, akik korántsem voltak mondhatók szent életűeknek. Joggal jelenthető ki tehát, hogy a Vatikán rendszeresen otthont adott a „Gonosznak, a hamis prófétáknak”. De először is azt kell tisztáznunk, mit értünk az alatt, hogy ez a bűnös szervezet eltorzította a vallás lényegét!...