A Szigetköz és a Mosoni-síkság - Kalauz turistáknak és természet...

Fülszöveg

Halász, vadász, aranyász – üres zsebben kotorász. Így tartotta a régi szigetközi szólás. Jól dönt az, aki elindul, hogy bejárja az egykori halászok, vadászok, madarászok, pásztorok, földművesek és aranymosók földjét, ahol a vizekben gazdag természetnek és az itt élők szorgos munkájának köszönhetően felejthetetlen napokat tölthet. Nem csak gazdag, de ostoba ember is az hazánkban, aki a vadregényes vizek és folyók felfedezését Dél-Amerikában kezdi. Elég beszállni egy ladikba, kenuba, kajakba, a félősebbeknek egy széles, ringatózó tutajra – kinek mit diktál az ízlése – és elindulni felfedezni a Dunát, a Mosoni-Dunát és az ágvizeket. Kint a vízen minden más. Felejthetetlen élmény meglesni az ébredő természetet: a hajnali párolgó vízen élelmet kereső madarakat, a szivárvány színeiben pompázó, vízen cikázó szitakötőket vagy a méltóságos csobbanással rabló csukakirályt. Hallgatni a víz menti települések hazahívó harangszavát, megkóstolni az egykori halász- és pásztornépek ételeit. Indulhatunk a családunkkal, baráti társasággal, vagy magányosan vágunk neki a Szigetköz felfedezéséhez – mindegy. Érkezzünk vasúton valamelyik kapuhoz, Győrnél vagy Mosonmagyaróvárnál, de jöhetünk autóval, lóháton, drótszamáron – nem számít. Szívesen látnak bennünket a jól felkészült vendéglátók, izgalmas programokkal múlathatjuk az időt. És ha szerencsénk van, megtaláljuk az Öreg Halászt, akitől elleshetjük, hogyan kell az evezőt vízbe meríteni úgy, hogy ladikunk hangtalanul suhanjon a vízen. Pszt! Indulás