A Magyar Kardiológusok Társaságának 50 éves története

Fülszöveg

A Magyar Kardiológusok Társaságának elnökeként két gondolat jár a fejemben. Egy tudományos társaság elnökének a legnagyobb büszkesége, hogy Társasága történetének 50 évét könyv formájában mutathatja be tagságának. A másik gondolat pedig arról a nagy megtiszteltetésről szól, hogy a Társaság tagjai bizalmának jóvoltából éppen az én elnökségem alatt tiszteleghetünk a magyar kardiológia megalapítói, létrehozói, nagy egyéniségei emlékének. Kevés olyan tudományos társaság van, amely az akkori kor követelményeihez igazodva gyorsan megteremtette a magyar kardiológia alapjait. Mi kellett ehhez? Elsősorban olyan szellemi óriások, akik felismerték a belgyógyászaton belül az önálló kardiológiai szakterület létrehozásának az igényét és azt külső segítség nélkül képesek is voltak megvalósítani. Amikor tisztelt tanítómesteremnek, Strausz Imrének fiatal orvosként azt találtam mondani, hogy egy új módszert el kell menni valahova megtanulni, akkor ő azt kérdezte tőlem, hogy mit gondolok, ők kitől tanulták meg a kardiológiát? Autodidakta módon, szorgalmas önképzéssel az 1950-es években olyan egyéniségek indították el és teremtették meg a kardiológia alapjait, akikről a könyvben részletesen olvashatunk. Ne feledkezzünk el arról, hogy az ötvenes években a magyar szívsebészet világszínvonalú volt. A törés később következett be.